Az emberi testben többszintű, komplex védelem fedezhető fel az idegen genetikai állománnyal rendelkező, az egészséges sejtektől eltérő működést mutató sejtekkel szemben. E védelmet az étrend és életvitel nagyban befolyásolja. Elmondható, hogy a rákbetegségekkel szemben a megfelelő protektív anyag bevitel és egészségtudatos szokásrendszer nagy védelmet nyújt.
Az emberi szervezetben lejátszódó oxidációs folyamatok, illetve az azokat ellensúlyozó – és a korábbi védelmi vonalak primer részét képező - antioxidáns rendszerek az egészségvédelem legfontosabb területéhez tartoznak. A kutatások e tekintetben két fő nyomvonalon haladtak: vizsgálták a szabad gyökök létezését és keletkezését a belső biokémiai átalakulások, az energiatermelő folyamat során. Emellett keresték azokat a vegyületeket, növényi hatóanyagokat, melyek révén a „gyökfogó”, antioxidáns működések hatékonysága fokozható, ezáltal a betegségmegelőzés eredményesebb lesz. Nagy mérföldkő volt, amikor 1936-ban Rusznyák és Szent-Györgyi igazolták, hogy a flavonoidoknak létfontosságú szerepük van a növényekben, és az emberi szervezetben vitaminszerű hatással bírnak (P-vitaminnak nevezték el). A későbbi évtizedek során sorra jelentek meg a szakmai publikációk, melyekben sikerült igazolni, hogy a kísérleti állatok életkilátásai javíthatók antioxidánsok (E-vitamin) adásával. (Harman,1968)
Az antioxidánsok szerepe az úgynevezett szabad gyökök agresszív hatásainak visszaszorításában érhető tetten. A szervezetben a molekulákat alkotó elemeket páros számú elektronok kötéseinek sokasága tartja össze, így stabil állapot jön létre. Egyes esetekben azonban páratlan elektront tartalmazó, rendkívül instabil molekula is keletkezik, mely páratlan elektront tartalmaz, és a „páros” állapot elérésére törekszik. Nos, ezek a reaktív molekulák a szervezet „bűnözői”, melyek támadást intéznek sejtjeink felé. A szabadgyökök az elvesztett elektronjaikat tehát megpróbálják pótolni a környező szövetekből, melynek során különféle biológiai molekulákat (zsírokat, fehérjéket, DNS-t) károsítanak. Az ilyen támadások során az áldozatul esett sejtek szétesnek, a szövetek károsodnak.
Az oxidatív folyamatok megbetegítő hatása két fő okra vezethető vissza: az étrenddel bevitt antioxidánsok alacsony szintje (étrendi tényező), illetve a normál beviteli érték melletti megnövekedett szabad gyök képződési sebesség (életmódbeli tényezők: stressz, fertőzések, sugárzások, mozgáshiány vagy túledzettség, dohányzás, szmog, vegyi terhelések, stb.). A szabad gyökök részt vehetnek a szívinfarktus, agyvérzés, egyes rákbetegségek kialakulásában, egyes immunfolyamatok gyengítésében, a Parkinson kór, a dohányzás okozta tüdőbetegségek, ízületi problémák, gyulladásos folyamatok, érkárosodások (plakk képződés) és szembetegségek (hályog) létrejöttében. Roncsolhatják a kollagénfehérjéket a bőrben, ronthatnak egyes enzimes folyamatokat (protein károsítás), és a nukleinsav-bázisokat is elérhetik (DNS károsodások, daganatsejtek létrejötte). Rongálhatják a sejtmembránt, gyengítik az érzékelő mechanizmusokat, és több szinten is elősegítik a ráksejt létrejövetelét.
A belső antioxidánsok mennyisége nem elegendő, így külső (exogén) antioxidánsok is létfontosságúak, a táplálkozás útján. Ezek között szerepel a C-, E- és A-vitamin illetve a karotinoidok, a korábban említett belső antioxidánsok működésére ható cink, réz, mangán és szelén, valamint a vas. Ide tartoznak a nem tápanyag jellegű ún. másodlagos metabolitok, a flavonoidok, egyéb növényi színanyagok is, melyek az utóbbi években különösen a kutatások homlokterébe kerültek. (A növények saját védelmükben, pigmentálás, UV fény-elleni védelem, enzimaktivitás szabályozása, növényi kártevők, baktériumok elleni védőhatás. A bioflavonoidok közé tartoznak például a quercetin, rutin, heszperidin, genisztein,stb. Hatásos flavonoidok: kvercetin és miricetin) A Q10 vagy az alfa-lipidsav belső és külső anyagnak is számít. A növényekben körülbelül 600 különböző karotinoid fordul elő, ezek közül azonban sajnos csak alig néhány félét fogyasztunk. Hat karotinoidról bebizonyították, hogy fontos szerepet játszanak az ember egészségi állapotában, ezek: az alfa-, a béta-karotin, a likopin, a lutein, a kriptoxantin és a zeaxantin.
A külső antioxidánsok hatása együttesen sokkal jobban érvényesül, mint külön, főként az ún. élelmiszer-mátrix „kíséretében”, vagyis élelmiszerekkel komplex módon fogyasztva. A tápanyag-kiegészítők esetén is ezért törekednek az egyes természetes élelmi alkotók meghagyására, a nyersanyagok, gyümölcsmagvak (pl. szőlőmag) szárított formájának porítására, magkivonatok készítésére, illetve az antioxidánsok egymás mellett alkalmazására, megfelelő arányban) Az E-vitaminok a szervezet zsírtartalmú vegyületeiben, sejtmembránokban, és a koleszterinnel összefüggő folyamatokban való jelenlétével igen nagy szolgálatot tesz. A C-vitamin inkább a vérárammal összefüggésben segít, vízoldhatósága miatt, és jelentősége igen nagy a rákmegelőzésben, nyálkahártya védelemben és számos egyéb mechanizmusban. A béta karotin (sárga húsú növények), a lutein és likopin (paradicsom) protektivitása szintén jelentős.
Az étkezési tényezőket tekintve a zsiradék- és cukor fogyasztása nagyban emeli a szabad gyökök számát. A sült, száraz hővel készített ételek is ilyen jellegűek, szemben a nyers zöldség és gyümölcsfélék, illetve a félig megpárolt ételek hatásaival. (Akár vegetariánusok is jelentősen eltérő antioxidáns hatékonysággal rendelkezhetnek) A nagy mennyiségű hozzáadott finomított olaj fogyasztása nem előnyös, mert növeli a gyökök száma mellett az E-vitamin igényét is, így kettős kockázatot jelentenek. (különösen az „égetett”, sütött olajok) Sokkal előnyösebb a hidegen sajtolt olajok illetve olajos magvak mértéktartó használata.
Az antioxidánsok nagy része bomlékony, így érzékeny fényre, hőre, vegyi anyagokra (C-,E-, A-vitamin). A flavonoidok például fényre, oxigénre, vegyhatásra kevésbé reagálnak, de a hő jobban károsíthatja. Tény, hogy a nyers gyümölcsök és zöldségek „élő” hatásai kiemelkedőek, azonban a kíméletes előkészítő és konyhatechnikai eljárásokkal megőrizhető egy részük (enyhe párolás, óvatos hámozás, nem áztató mosás, stb).
Kiemelkedő az antioxidáns tartalmúak: a citrusfélék, eper, szeder, pirosszőlő, gránátalma, meggy, áfonya, homoktövis, dió, mandula a fokhagyma és lilahagyma, zeller, lenmag (alfa-linolénsav), paradicsom (likopin), pritamin, brokkoli, paraj, piros- és fehérkáposzta, sárgarépa, sütőtök, cékla. Ezekben inkább a C- vagy E-vitamin, vas illetve magas összes polifenol tartalom (színes növények) jellemző. Magas cink, réz és szelén teljes gabonaszemekben, hüvelyesekben (lencse, vöröslencse, csicseri), sütőtökben (cink), diófélékben található. (szelénpótlás hazánkban javasolható) A zeaxantin kukoricában jellemző. Lucernában, körömvirágban és zöld leveles növényekben lutein található, mely a látás élességéért felel. A magolajak (grapefruitmag, szőlőmag olaj, stb) egy különleges anyagot, a pycnogenolt tartalmazzák, melyet szinte „csodának” tartanak a rákkutatásban. Természetesen a gyógyhatású anyagok: búzafűlé, aloé, gyógyteák is igen hasznosak, és bővelkednek elsődleges és másodlagos antikarcinogénekben. (Ez utóbbiakat a: karfiol, káposzta, brokkoli is tartalmaznak)
Láthatjuk tehát, milyen széles gyógyító hatóanyag-paletta rejlik a színes és zöld növényekben, magvakban, és az ismereteken, fogyasztói tudatosságon múlik az, hogy mely vegyületek áldásaival élünk. A felsorolt nyersanyagok rendszeres bevitelével az életminőség és életkilátások mérhetően javíthatók. Használjuk tehát fel e kiemelkedő tudományos eredményeket egészségünk védelmében!
