Cikkünk második része következik az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) megkérdőjelezhető munkájáról az egészségünk védelmével kapcsolatban.
Az első részt ide kattintva olvashatod el.
Valóban független szervezet az EFSA?
Az EFSA alapszabálya meghatározza, hogy a szervezetnek miként kell elérnie a függetlenséget. Az igazgatótanács tagjait úgy nevezik ki, hogy a közérdeket szem előtt tartva járjanak el, és semmilyen kormányt, szervezetet vagy ágazatot ne képviseljenek.
Az EFSA szakértőinek minden egyes gyűlés alkalmával úgynevezett érdekeltségi nyilatkozatot kell tenniük, melyben felfedik azon érdekeiket, melyek az adott napirendi pontok tárgyalása során kompromittálja függetlenségüket.
A valóság azonban az, hogy a döntéshozó EFSA szakértők egyáltalán nem függetlenek. Kiderült, hogy több testületi tagot is szoros szálak fűznek biotechnológiai, gyógyszeripari, élelmiszeripari vagy épp mezőgazdasági vállalatokhoz. Az EFSA túlságosan laza szabályzata éveken át lehetővé tette ezt a gyakorlatot. 2011 decemberéig az EFSA nem határozta meg tisztán az érdekellentét fogalmát.
2011 decemberében az EFSA igazgatótanácsa új függetlenségi szabályzata részeként elfogadta a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) definícióját: „Érdekellentét akkor áll fenn, ha egy bizonyos pozíciót betöltő egyén vagy vállalat (magán vagy állami) valamilyen módon önmaga vagy a vállalata előnyére kihasználja szakmai vagy hivatali minőségét.”
Habár ezt követően valamennyit javult az EFSA függetlensége (85 szakértő eltiltásra került a szervezeti tagságtól), a helyzet továbbra sem kifejezetten rózsás: egy 2013-as felmérés alapján az EFSA-szakértők majdnem 60%-a esetében továbbra is érdekellentét áll fenn, a kereskedelmi szektorral való kapcsolataik miatt.
Az EFSA és a büntetések
Az EFSA funkciója szerint tanácsot ad és kommunikál, a döntései alapján azonban az egész EU területén bírságolhatnak (és keményen bírságolnak is!) a hatóságok. Az EFSA döntések természetesen támadhatóak, ám egy idő- és pénzigényes, ráadásul a szervezet „pártatlanságát” ismerve erősen kétséges kimenetelű jogi folyamatot a legtöbb cég, főleg egy kis- vagy középvállalkozás, egyszerűen nem engedheti meg magának. Végső soron tehát mindenkit, aki egészségvédelemmel foglalkozik (ideértve az étrend-kiegészítők és gyógynövény-készítmények forgalmazóit is) és esetleg megkérdőjelezi az EFSA tevékenységét (értsd: szembemegy a multik érdekeivel), azt ellehetetlenítik.
Merre tovább, EFSA?
Az EFSA körüli problémák még a laikusok számára is nyilvánvalóak, ahogyan a megoldás is minden bizonnyal mindenki számára világos. Nem tartható állapot, hogy a minél több nyereségre vágyó, globális méretű multinacionális vállalatok döntsék el, hogy számunkra mi egészséges és mi nem.
Az EU-nak független laboratóriumokat kellene megbíznia a vizsgálatok elvégzésével, akik a szükséges titoktartási szabályok betartása mellett dolgoznának. A költségeket állják az engedélyeztetni kívánó cégek, ám ne legyen közvetlen, nyílt pénzáram az orvosok és az iparág között.
A kutatási eredmények értékelését olyan független szakértőkre kell bízni, akik alapos átvilágításon esnek át, és akiket semmilyen szálak nem fűznek a pénzben dúskáló iparághoz.
Az EFSA kifogása, hogy nincs elég független szakértő, illetve, hogy ingyen senki sem hajlandó dolgozni. Az EU viszont nem biztosít elég anyagi forrást a szervezet számára, így a lobbiérdekek előtt nyitva marad az ajtó.
Senki sem mondja, hogy a küzdelem könnyű lesz, vagy hogy egyik napról a másikra fog drámai változás bekövetkezni. Az egészségre és – az EU által is oly gyakran féltett – emberi jogokra azonban nem lehet árcímkét ragasztani. Az egészség nem lehet üzlet. És itt most 28 ország – 500 millió ember egészségéről van szó.
