Néhány napja segítettem valakinek és egy kórházba kellett mennem. A bejárat mellett láttam meg a képen szereplő emléktáblát. Sokszor elszaladunk ezek mellett, de ez engem nagyon elgondolkodtatott. Komoly üzenete van Neked is. Tudni akarod, mi az?
A táblán ez olvasható:
"Dr. Barát Irén
1890 - 1972
Főorvos emlékére
Szerette a művészetet, az életet, de mindennél jobban betegeit.
Gyógyult betegei és munkatársai"
Én koromból fakadóan nem ismertem a fenti hölgyet, mindeddig sosem hallottam róla, de most már látatlanul is tisztelem. Egy napon meghalunk. Én is. Te is. Függetlenül attól, hogy mit hiszünk a halálunk utáni létezés mikéntjéről, eléggé valószínű, hogy ahogy eddig minden ember, Neked és Nekem is lesz egy nap, amikor utoljára látjuk a napot felkelni, utoljára veszünk levegőt és lezárul ezen a Földön az életünk. Keveset gondolunk erre. De van üzenete, és főleg: sok erő van benne. Mert ha az elmúlásra gondolunk, és elképzeljük az életünket mint lezárt eseményt, akaratlanul is mérleget kell vonnunk:
Mire használtam az életidőt ami nekem adatott?
Mit akartam én az élettől és mindent megtettem-e ezért?
Mire használtam a lehetőségeimet?
Milyen nyomot hagytam hátra az életben? Változott valami ezen a planétán azért, mert én itt voltam?
Az én tapasztalatom az, hogy legtöbben addig nem gondolunk ezekkel a kérdésekkel igazán komolyan, amíg nem találkozunk a halállal, az elmúlással. Pedig ezek az Élet legfontosabb kérdései! Érdekes, nem? A mindennapi élet forgatagában pont a legfontosabb dolgokat kicsinyítjük le és tesszük jelentéktelenné, míg a jelentéktelen dolgokat, amik amúgy egyáltalán nem számítanak: felnagyítjuk. Ahogy az általan nagyra tartott író, Ellen G. White írja: "Emberek a parányiból nagyot, a nagyból pedig parányit csinálnak".
Számtalan dolgot lehet ebből az emléktáblából tanulni, én hármat emelnék ki, amit maguk a tábla megalkotói is fontosnak tartottak Dr. Barát Irénről:
1. Szeretni a művészetet
Ma már művészként árulja magát nagyon sokféle, általam nem művésznek tartott ember is. Szerintem a múlt században Barát Irén sem őket szerette. Művészet az, ami fürkészi az embert meghaladó dolgokat, ami alkot, hozzáad, felfedez. Ízlés dolga, hogy ki-miben, de a tökéletességet keresni mindannyiunknak érdemes valamiben, mert ez az emberi élet egyik legnagyobb kiváltsága.
2. Szeretni az életet
Megbecsülni amit kapunk, és nem rombolni. Sem a magunkét, sem másét. Nem pusztítani sem tettlegesen - akár az egészségtelen életmóddal - sem verbálisan, gyilkos szavakkal. Nem elégedetlenkedni, elfogadni ami van, és megtalálni benne a mérhetetlen ajándékot. Elengedni a sérelmeket és nem dédelgetni őket, és nem pazarolni az életet gyűlöletre, haragtartásra.
3. Szeretni a másik embert
Nincs nagyobb dolog ebben az életben, mint egy másik emberért tenni, egy másik embert megsegíteni. A vagyon, a hírnév, a gyönyör - mind elvész és semmivé lesz idővel. De ha egy embernek jobbá tudod tenni az életét, ő azt magával viszi és továbbadja. Az örökkévalóságba egyedül az mutat, ha egy másik emberen segítünk, semmi más.
A Te emléktábládra mit szeretnél, mi kerüljön?
Ha nem tudod, akkor ideje kitalálni!
Ha tudod, akkor vessél számot azzal, hogy ma mennyit tettél ezért? Mennyi időt és energiát fordítasz életed nagy céljaira?
Ha pedig olyan dolgokkal töltöd napjaid nagy részét, amit nem szeretnél az emléktábládon látni, változtass még ma!
Benkovics Péter
