Bármennyire is tagadjuk, a tévézés mindannyiunk életében nagy szerepet játszik. Mindegy, hogy a kábeltévéről, vagy vagy számítógépünkön nézett filmekről, sorozatokról van szó, mindenkinek van olyan típusú műsora, ami órákra a képernyő elé szögezi. De vajon vége lesz a világnak, ha felhagyunk egy kicsit ezzel a szenvedéllyel? Olvastam nemrég egy párról, akik puzzle-játékra cserélték a filmnézést, a következőkben az ő tapasztalataikat mutatom be.
Egy amerikai újságíró, Anne Roderique-Jones közölt nemrég egy cikket arról, hogy a férjével ráébredtek arra, túl sok időt vesz el a tévézés az életükből, ami már a kapcsolatukra is hatással van.1 Persze, a mesékben ilyenkor következne az a rész, hogy ezután sosem néztek többet tévét, ettől pedig a madarak hangosabban csicseregtek, az ételek finomabbak lettek, és így tovább.
A valóságban persze nem ilyen egyszerű a helyzet, a több órás elfoglaltságot ugyanis helyettesíteni kel valamivel: náluk a puzzle lett a megoldás. Elvégre, ki ne szerette volna a puzzle-t gyermekkorában?!
Ami ennek hatására történt velük ha nem is meseszerű, de mindenképp tanulságos. Anne leírása alapján a kezdeti sokkot követően ugyanis elkezdték élvezni a közös munkát, és azt vették észre, újra megtanulnak együtt dolgozni, még ha csak egy 1000 darabos kirakós elkészítése is a közös cél.
Ami azonban ennél is fontosabb: újra elkezdtek beszélgetni! Mert legyünk őszinték, azért van gyakran lelkiismeret-furdalásunk a tévézés miatt, mert a beszélgetést sokszor teljesen kiöli a képernyő bámulása, és úgy bújunk ágyba, hogy azt sem tudjuk, mi történt aznap a feleségünkkel, férjünkkel vagy gyerekeinkkel.
Emellett olyan további pozitívumokat emelt még ki, mint:
- Elkezdtek újra asztalnál vacsorázni: a tévé előtt gyorsan befalt menüket lecserélték a közös vacsorára. Lassabban ettek, jobban odafigyeltek az étkezésre és természetesen itt is folytatódott a beszélgetés.
- Spóroltak: annyira belemélyedtek a nagy kirakósozásba, hogy a hétvégi nagy bulizás helyett is inkább ezt a közös programot választották.
- Türelmesebbek lettek: rögtön egy 1000 db-os kirakóval kezdtek és mivel nem voltak hozzászokva egy ideje az aprólékos, "szöszölősnek" tűnő feladatokhoz, eleinte inkább frusztrálta őket a feladat. Aztán szép lassan belejöttek és onnantól átment kikapcsolódásba a közös játék.
- Jobban összecsiszolódtak: csapatként dolgoztak együtt, segítettek egymásnak, ha valamelyikük elakadt, ez pedig jót tett a kapcsolatuknak is.
Mindegyik értékes tapasztalat, mégis, szerintem a beszélgetések felélesztése az igazi előnye annak, ha egy kicsit kizárjuk az életünkből a tévét. Ezzel persze mindenki tisztában van, ám ezt sajnos hajlamosan vagyunk elfelejteni, vagy egyszerűen elnyomni magunkban, mert úgy egyszerűbbnek tűnik.
Nem mondjuk, hogy kövesse mindenki a fenti példát, és azonnal zárja ki az életéből a tévét örökre (ezt egyébként ők sem tették). Lássuk be, vannak olyan napok, amikor tényleg segít a néma kikapcsolódás egy jó filmmel, a hangsúly itt inkább a mértéken van, vagyis hogy ne váljon több órára a mindennapi rutin részévé. Történetük tanulsága leginkább az, próbáljunk arra figyelni, hogy a tévézés ne legyen hatással a kapcsolatainkra és ne feledkezzünk meg arról, mennyit ér egy jó beszélgetés.
Az már mindegy, hogy ezt kirakósozással vagy máshogy érjük el…
Hivatkozás:
1 https://www.self.com/story/surprising-things-happened-we-gave-up-tv-jigsaw-puzzles
