Közeleg a karácsony, amit így ismerünk: a szeretet ünnepe. De kérlek gondolkodj el egy pillanatra, Neked mit jelent a szeretet valójában? Jó érzés csupán? Kapni? Adni? Fontos, hogy tisztában legyünk, mi is a szeretet számunkra, hiszen kimondva vagy kimondatlanul, mindenki számára az egyik legfontosabb dolog.
Ha felnyitjuk a sok ezer éves bölcseleteket, melyek a dolgok mélyére ásnak, ezt találjuk: a szeretet életelv, melynek lényege, hogy azt adjuk a másik embernek, amit a helyében mi magunk is szívesen kapnánk. Ilyen egyszerű. Megérteni. De aztán alkalmazni? Sokszor nehéz.
Érdekes anyag ez a szeretet, a fizika törvényei nem hatnak rá. Nem tudjuk mérlegre tenni, nincs súlya, se hossza, se mérhető helye az emberi testben. Mégsem lehet élni nélküle. De a legkülönösebb tulajdonsága, hogy sok tekintetben pont ellenkezőleg viselkedik, mint más dolgok: ha magunknak akarjuk tartogatni, akkor egyre kevesebb lesz belőle, de ha mérték nélkül adjuk, akkor egyre több lesz nekünk is belőle. Bölcs Salamon már évezredekkel ezelőtt lejegyezte: "Aki mást felüdít, maga is felüdül."
Egyedül egy dolog van, ami hasonló tulajdonsággal rendelkezik, ami a szeretettel kéz a kézben jár: a boldogság. A boldogság is olyan fura szerzet, hogy ha minél jobban akarunk magunknak markolni belőle, annál gyorsabban folyik ki az ujjaink közül, míg végül üres kézzel maradunk. De ha azt tűzzük célul, hogy másokat tegyünk boldoggá, érdekes módon magunk is boldogok leszünk. Fura, nem? Ha törekszünk rá: elveszítjük, de ha mást segítünk hozzá, akkor váratlanul ránk talál majd.
A szeretet és a boldogság: adomány. Értékes mellékhatása annak, ha a másik embernek akarunk segíteni. És egyedül így lehet elnyerni őket. Másik út nem járható hozzájuk. Károli Gáspár, az első magyar nyelvű Biblia fordítója ezt a szót használta az önző ember szerzési törekvéseinek: ragadomány. Adomány, amit nem akarok szabályszerűen elnyerni, hanem magamhoz akarom ragadni. Elég végignéznünk a világon, vagy saját életünk rosszabb időszakain, hogy lássuk: ez nem működik.
Miért van olyan kevés igazán boldog ember? És miért érezzük mi magunkat is olyan sokszor szeretet és boldogság híján? Miért van, hogy még ha ismerjük is a szeretet és boldogság sajátos törvényeit, akkor is sokszor elveszünk a hétköznapok forgatagában?
Emberek vagyunk. Hibázunk. Néha sokat, néha kevesebbet. És ahogy a mindennapok kihívásaival szembesülünk, néha elfelejtjük, hogy a szeretet és a boldogság törvényei ellentétesek minden más dologéval. És észre sem vesszük sokszor, hogy az anyagi világ vastörvényeivel akarjuk megszerezni ezeket a kincseket. Megragadni magunknak a boldogságot, megkövetelni a szeretetet. És ezért veszítjük el őket.
Kellenek napok és órák, mikor megállunk. Emlékeztetjük magunkat, hogy mi a fontos és mi kevésbé. Hogy mi a szeretet és hogy mi a boldogság.
Kívánom, hogy legyenek ezek a napok a karácsony napjai.
És akkor valóban a szeretet ünnepe lesz, egy új kezdeté.
Benkovics Péter
