Egyike ez a millió dolláros kérdéseknek, nem igaz? Vajon milyen tulajdonságok, képességek tesznek egy férfit igazán férfivá? Annál is aktuálisabb kérdés ez, mert nem lehet nem észrevenni azt az immár jó pár évtizede folyó tendenciát, amely napjainkban egyre szembetűnőbb: a férfiak lassan teljesen elnőiesednek, a nők pedig elférfiasodnak. Elsősorban nem is az ízléstelen öltözködési és hajviseleti szokásokra gondolok itt, amelyek a fiatal „férfi” generációnál az idétlenség határát már régen átlépték, hanem inkább a szerepek felcserélődésére, a két nem viselkedés- és gondolkodásbeli egyediségének az összemosódására. Ez a folyamat már lassan ott tart, hogy a nők tömegeinek szívében joggal szakadhat fel a kérdés: „Hová tűntetek, férfiak?!”
Ezer és ezer cikk, tanulmány és nagyszabású felmérés vizsgálta már, hogy vajon mi lehet az oka a fentebb vázolt folyamatnak. Így én nem is próbálkoznék ezúton azzal, hogy teljes körű és kielégítő választ próbáljak adni a bevezetőben megfogalmazott kérdésekre. Ehelyett azonban egy konkrét szempontra szeretném felhívni olvasóink figyelmét, amelyet egy személyes tapasztalat ihletett. Mi az összefüggés tehát a kerítésépítés és a férfiasság között?
Íme:
Nemrég új helyre költöztem és egy nagy feladat várt rám itt. 85 méter drótkerítést kellett megépítenem, hogy a kiskutyámat is magammal hozhassam. Több szempontból is kihívás volt ez: egyrészről azért, mert soha életemben nem csináltam még semmilyen kerítést, másrészt pedig azért, mert 85 méter az bizony barátok közt is 85 méter. Mondanom sem kell, hogy húztam-halogattam a kezdést, bele se mertem gondolni, hogy mekkora munka vár rám és féltem is belevágni, hiszen valami teljesen új tevékenységről volt szó. Ellenben vagy másfél hónapig nyugtatgattam magam a következő, rendkívül ésszerű indokkal: „2-3 nap alatt megcsinálom majd!” Aztán rájöttem, hogy a vasoszlopok nem fogják magukat 50 cm mélyen a földbe ásni és a drótfonat sem fog magától kifeszülni. Így hát készítettem egy tervet, az egész folyamatot kis lépésekre bontottam és így már nem is volt olyan félelmetes az egész. Mindig csak egy, tervezett lépést csináltam meg. Először is felmértem az anyagszükségletet, aztán beszereztem a kellékeket, majd elővettem a határidőnaplót és beírtam, hogy mikor tudok kerítést építeni. Végül pedig nekiálltam és hipp-hopp, egy hét alatt, egy barátom segítségével, a semmiből egy vadi új, 85 méter hosszú drótkerítést húztunk fel (a képen Matyi, a kiskutyám, és a kerítés egy szakasza látható). Még két kertajtót is fabrikáltam hozzá, saját kezűleg!
Hogyan tudnék tehát ennek a személyes tapasztalatnak a hátterén röviden, egy szempontból fókuszálva válaszolni arra a kérdésre, hogy „Mitől férfi a férfi?”
1. Kigondol, eltervez valamit
2. Ha szükséges, a tervet kidolgozza, papírra is veti
3. Amit eltervezett, azt végre is hajtja és be is fejezi teljesen
+1 Teszi mindezt elsősorban másokért és csak másodlagosan önmagáért! (Ebben az esetben, Matyi, a kiskutyám volt a motiváció :)
Nagy Sándor, lelkigondozó
