Találkoztál már „karácsony-tagadóval”? Nem, nem azokra gondolok, akik a karácsony körüli vásárlási és fogyasztói őrületbe csömörlöttek bele, mert – lássuk be – az ő kritikájuk sok tekintetben jogos. Én azokra gondolok, akik szerint a karácsony úgy egészében, teljesen rossz, és nem is kellene ünnepelni.
Kevesen tudják, hogy a XVII. századi amerikai protestáns telepesek több helyen is konkrétan betiltották a karácsony ünneplését! Indokuk az volt, hogy mivel a karácsony ünneplésére nincs felszólítás a Bibliában, ezért ez egyszerűen rossz, és nem szabad karácsonyt ünnepelni. Van igazság abban, amit mondtak, sőt, a karácsony eredetileg a Római Birodalomban gyakorolt pogány vallás, a napkultusz ünnepe volt. Mégis azt mondom: a telepesek tévedtek. Hatalmasat tévedtek. Tagadásukkal ugyanis nem csak a karácsonyt, de az emberi létnek egy fontos igazságát tagadták meg.
A kereszténység valóban egy pogány ünnep „átkeresztelésével” alkotta meg a karácsonyt: fogott egy rossz dolgot és érdekes módon nem eltörölte, hanem megtöltötte jó tartalommal, és saját egyik legfontosabb ünnepévé tette. Ebben az eljárásban pedig minden ember életében megtapasztalható, hatalmas igazság van. Mert az Élet, amit élünk, alapvetően így működik.
Ahogyan saját életünk nehézségeihez és tragédiáihoz viszonyulunk, döntően határozza meg a boldogságra való esélyünket. Erről könyvet is írtam, melyben rámutatok arra a meggyőződésemre, miszerint az életet csak úgy érdemes élni, hogy minden bennünket érő megpróbáltatás mögött egy jó célt feltételezünk. Ahogy Frankl Viktor holokauszt-túlélő fogalmaz: az Élet minden helyzettel egy kérdést tesz fel, nekünk pedig válaszolnunk kell. Az így kialakult párbeszédünk az Élettel idővel értelemmel telik meg, és ha figyelmesek vagyunk, talán megláthatjuk azt a jó célt, amely felé sokszor tragikus, nehezen feldolgozható események vezetnek.
A Netamin alapítása is szomorú eseményekből ered. Gyermekkoromban édesanyám rákbeteg lett, és betegségével való küzdelem hozta el családunk életébe az egészséges táplálkozás tudatosságát („Reformkonyha” című könyv a kilencvenes évekből kinek van még meg? 😊). Ugyancsak később, még mindig gyerekként elvesztettem édesapámat egy életmóddal összefüggő betegségben, ami egyrészt felhívta a figyelmemet arra, hogy az életmódunk tudatossága valóban élet-halál kérdés, másrészt elindított egy hivatás útján, melynek során megalapítottam a Netamin márkát, amely ma szuper munkatársaim segítségével sok tízezer embernek segít egészségesebben és boldogabban élni. Ma feltehetően sok ezer ember él egészségesebben és boldogabban, sok baba született, akik amúgy nem születtek volna, sokan vannak velünk, akik talán már nem lennének, ha akkor engem nem érnek ezek a nehézségek. De az Élet ilyen: a rosszból is jót hoz ki.
A karácsony történetének mély üzenete is ez: a sokszor érthetetlen rosszból is valami még jobbat kihozni. Mert állhatunk mi is a „karácsony-tagadók” oldalára és kárhoztathatjuk a múltat és életünk rossz eseményeit, próbálhatjuk eltagadni őket. Még akár tényszerűen igazunk is lehet! Mégis: veszíteni fogunk. Igen, mindenkit ér rossz és egy ártatlan ember sem érdemel bántást. De ha megtagadjuk ezeket a szomorú eseményeket, ha mutogató ujjal ítélkezve elzárkózunk, akkor magával az Élettel kerülünk szembe, amely megengedte, hogy bennünket a rossz dolgok érjenek.
Idén kiderült, hogy egy ritka, öröklődő szembetegségem van. Aki követi a Netamin történéseit, az láthatja, hogy számomra az egészséges életmód hivatás, én élem is, amit hirdetek. Mindent megtettem ellene, mégis megtörténik ilyen. A kilátásaim (bármennyire vicces egy szembetegség esetén ezt a szót használni :-D) amúgy elég jók, de hát alakulhat majd rosszul is.
De mindannyiunk életében bizonytalan a holnap. Egy kis probléma naggyá nőhet, egy pici kockázat életet veszélyeztető gonddá nőhet. Bajok, tragédiák történnek. Mit lehet ilyenkor tenni? Alapvetően két irány van. Vagy igazságtalanságot kiáltok és megtagadom azt, ami amúgy mindenképp az életem része már. Ez a könnyebb út. Az áldozat-szerep. Az önistenítő szerep. Mikor az egóm lesz a világmindenség közepe, ami letaszítva az Életet a trónjáról maga tart ítéletet arról, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy minek és hogyan kellett volna történnie. Én nem ezt választom. Én azt választom, amire a karácsony mély üzenete tanított.
A keresztény hagyomány karácsonykor azt ünnepli, hogy miképp hozza ki a Gondviselés az ember történelem legrosszabb tragédiájából a legnagyobb jót. A keresztény világnézet szerint az emberiség a bűnbeesés után elveszett, de a karácsony misztériumában valami felfoghatatlan módon maga az Isten lesz emberré, és váltja meg, vezeti valami nagyobb jóra az embereket. Szenvedés árán. Tragédiából diadalra. Veszteségből nyereségre.
A karácsony mély üzenete ez: bármennyire is fáj, átölelem életem „nemszeretem” eseményeit is, és engedem, hogy az Élet megmutassa, milyen jóra fognak vezetni. Engedem, hogy az Élet néha megszenvedtessen, mert bízom benne, hogy valami jót fog teremni bennem. Bízom benne még ha nem is látom még a célt, még ha nem is akarom, ami történik, ha nekem más terveim lettek volna.
Érdekes, hogy a görög nyelvben – az Újszövetség nyelvében - a bizalom és a hit ugyanaz a szó: πίστη. Ez az Életbe vetett bizalom számomra a hit. És a hitnek ezt a vetületét világnézettől és vallástól függetlenül minden ember gyakorolhatja, hiszen az Életben mindannyian részesek vagyunk. Ha engeded, életed rossz dolgai jó célra munkálnak, a viharból idővel szivárvány lesz, az átok áldássá válik. Ha engeded, végre békére lelhetsz.
Boldog Karácsonyt.
