A szeretet nem egy érzés, nem egy hangulat. Nem is langymeleg, meghunyászkodó, gyengeség. A szeretet a másik ember javára törekvő életelv. Tudni kell elfogadni és adni. A szeretet tanulható és tanulni is kell. - Gondolataim így karácsony tájékán a szeretetről, félelemről és három fontos dologról, amit el kell határoznunk.
Aki azt gondolja, hogy a szeretet valamiféle kellemes érzés, azt még nagy csalódások várják. A szeretetet kísérhetik jó érzések, de a szeretet valójában az elköteleződés amellett, hogy a másik ember javát keresem, és azt is cselekszem.
Szeretni és szeretve lenni – látszólag a legfélelmetesebb dolog. Legyen az egy barátság, vagy szerelem, félelemmel tölt el mindannyiunkat az, hogy sebezhetőnek mutassuk magunkat. Úgy érezzük, ezáltal kiszolgáltatottak leszünk, hiszen a másik, aki szeret bennünket, lehet, hogy holnap nem fog. Ha ma megtudja féltett titkaimat, holnap kihasználhatja ellenem. Ha feltárom magam előtte, lehet, hogy jobban meglátja gyengeségeimet mint én magam! El fog-e akkor fogadni engem? Mindannyiunkat feszítenek ezek a kérdések.
De hogyan szerethetünk félelem nélkül? Hiszen mindenkivel előfordult, hogy visszaéltek a bizalmával, bántották. Hát nem érthető, hogy ezek után már sokszor nem merünk szeretni? A szeretet bizony nem csak jó érzések tárháza. El kell fogadnunk, hogy van ott csalódás is, és vannak keserű élmények is. El kell fogadnunk, hogy ahhoz, hogy azokat a jó dolgokat ki tudjuk aknázni, amikért igazán érdemes élni, el kell viselnünk rossz dolgokat is. Ezek vagy együtt jönnek, vagy sehogy.
Három dolgot kell eltökélnünk és megtanulnunk:
1. Ha néha veszítek és csalódok, az nem azt jelenti, hogy ki kell szálljak az egészből. Az elzárkózás látszólag biztonságot nyújt, de megfoszt az igazán jó dolgoktól is. Mernünk kell újra és újra bizalmat szavazni úgy, hogy elfogadjuk, hogy lehet, hogy veszítünk.
2. Ha elhatároztam, hogy valaki felé szeretettel fordulok, akkor azt ne attól tegyem függővé, hogy ezért mit kapok tőle cserébe. Ha mindig a másik reakcióitól függ, hogy én mit csinálok, akkor az egy borzalmasan kiszámíthatatlan adok-kapok, ami félelemhez vezet. Ha a másik iránti elköteleződésem az én belső meggyőződésemből fakad, akkor kívülről tűnhetek kiszolgáltatottnak, mégis a legnagyobb biztonságban vagyok.
3. Hogy igazán, félelem nélkül szeretni tudjunk, először meg kell tanulnunk igazán, félelem nélkül szeretve lenni. Sokan növünk fel olyan családban, ahol valami okból kifolyólag nem kaptuk meg azt a feltétel nélküli szeretetet, melyet minden gyerek megérdemelne, és melyhez minden gyereknek szüksége van, hogy merjen később félelem nélkül szeretni. Én korán elveszítettem szenvedélybeteg apámat, aki a saját szomorú tragédiája során - akarva vagy akaratlanul – azzal a nehezékkel indított el az életben, hogy szeretni veszélyes, mert még a legközelebbi ember is tud ok nélkül bántani. Azóta eltelt életem nagyjából fele, mialatt a teljes elzárkózásból és diszfunkcionális érzelmi működésből úgy tudtam kikerülni, hogy tudatosan kerestem annak a forrását, hogy honnan tudok feltétel nélküli szeretetet megtapasztalni és megtanulni. Számomra a megoldást a személyes Istenhit és a Bibliakutatás hozta meg, de a döntő tényező, ahol minden elkezdődött, az maga a keresés elhatározása volt. Én mindenkinek a világnézetét tiszteletben tartom, abban viszont biztos vagyok, hogy keresés nélkül nem lehet megoldást találni. Ebben más meggyőződést valló ismerőseim is egyetértenek. A tapasztalataim megerősítettek abban, hogy aki igazán keres, az talál. A hitéletemben való növekedésem sokszor fájdalmas, de végül mindig fantasztikus gyümölcsöket termő csodákhoz vezetett. Szeretetet tanulni – elfogadni és adni: mindenek alapja
Sok dolog van, ami nélkül nem tud élni az ember. Víz, levegő, élelem. Ezek nélkül elpusztulunk. Nem vagyunk tudatában azonban, hogy nem élhetünk szeretet-kapcsolatok nélkül sem. Minden ember arra készült, úgy működik, hogy szeretet-kapcsolatban éljen. Aki nem tanulja meg elfogadni és adni a valódi szeretetet, az fokozatosan elsorvad, először lelkileg, majd fizikailag is. Ami bennünket elsősorban emberré tesz, az a szeretetre való képességünk és az abban való fejlődésünk és életünk. Enélkül megszűnünk létezni. Egészséges, félelem nélküli szeretet-kapcsolatokra tehát törekednünk kell, a helyes módját tanulnunk és gyakorolnunk kell!
Így az év végi meghitt alkalmak közeledtével talán ideje, hogy kicsit számot vessünk a dolgainkról. Ideje ez az elcsendesedésnek, az év értékelésének és az új célok kitűzésének. Bátorítok mindenkit, hogy tűzze ki célul az érzelmi életének fejlesztését! Mindannyiunknak van mit tanulnunk, és csodálatos tapasztalatok várnak ránk!
Szeretettel és üdvözlettel:
Benkovics Péter
életmód-tanácsadó
* Biblia, 1 János 4,18
(Megjegyzés a képhez:
Ezen a képen jómagam vagyok látható. Tizenkét éve, csóró hátizsákos turistaként a barátaimmal körbejártuk Egyiptomot. Rozoga kisbuszokon vittek minket az éjszaka közepén egy hegy tövébe, ahonnan sok órányi felfelé menetelés várt ránk. Meleg holmink alig volt, fáztunk, és gyötört minket a fáradtság. Napkelte előtt felértünk a hegy tetejére, ahol körülbelül száz ember várta hogy a horizonton feltűnjön a fénylő korong. Az égen egy szemernyi felhő sem volt. Soha nem láttam ennyi csillagot és soha nem tapasztaltam még ilyen csendet. A csillagok ragyogása lassan elhalványult a világosodó égbolttól, majd a felbukkanó nap arannyal borította be a környező hegyeket. Akkor, ott, minden embernek könnyek folytak a szeméből, és senki egy árva szót sem szólt, csak meredtünk a horizontra. Száz ember ült a hegy tetején, elámulva azon, hogy az élet mekkora hatalmas ajándék; hogy lehetőségünk van tapasztalni és érezni, ahogy Kosztolányi írja, mindenki "egy nagy ismeretlen Úrnak vendége". A helyszín egészen pontosan a Sínai-hegy (Hóreb) volt, ahol Mózes megkapta a Tízparancsolat néven ismert törvényeket. Életem egyik legfontosabb, meghatározó élménye.)
