Anatole France szerint: "Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik." Megfoghatatlan, titokzatos és örömteli az a kapcsolat, ami egy embert és egy állatot szorosan összeköt. Természetesen más ez, mint ember és ember szeretet-kapcsolata, mégis olyan különleges, felemelő és olykor megindító tud lenni az a kötelék, amely a kedvencünk és köztünk alakul ki.
Ismeri például Hacsi történetét? A szívmelengető, bár szomorú, igaz történetből film is készült. Egy Hachiko nevű kutya minden nap kimegy Shibuya város vasútállomására, hogy üdvözölje munkából hazatérő gazdáját. Egy nap azonban a munkahelyen a férfi meghal, és nem jelenik meg többet az állomáson. A kutyus, hűsége, szeretete és ragaszkodása miatt mégis minden nap, éveken keresztül megjelenik a vasúti peronok mellett, várva a gazdira.
A fenti példa egy rendkívüli eset ugyan, de akihez valaha is volt közel érzelmileg egy állat, abban joggal merülhet fel a kérdés: Vajon tényleg csak az ösztönök vezérelnék az állatokat? Annak ellenére, hogy az etológia megfigyelései alapján sok mindent tudunk már az állatok viselkedéséről, azt hiszem, hogy egy csomó dologra még nem derült fény. Olyan megválaszolhatatlannak tűnő kérdések bukkannak fel a téma boncolgatása kapcsán, mint: „Miért képesek a kutyák a feltétel nélküli szeretetre?” „Hogyan képesek néven szólítani egymást a delfinek?” „Miért választanak a tehenek is maguknak legjobb barátot?” Nehéz pusztán ösztönök által irányított viselkedésként tekinteni ezekre. Nem akarom persze túlmisztifikálni sem a dolgot, de az a gyanúm, hogy érdekes dolgok fognak még kiderülni az állatokról…
De ugyanekkora bajban vagyunk, ha egy ember és egy állat közötti szeretetet vizsgáljuk. Hogyan lehetséges egyáltalán olyan mély érzelmi kötelékek kialakulása két, egymástól mind intelligenciában, mind a gondolkodás képességében akkora különbséggel rendelkező faj között, mint az állat és az ember között? Milyen érdekes például az is, hogy rengeteg olyan idős ember mellett van „társként” egy állat, akik elveszítették házastársukat. Pótolni ugyan nem tudják az embert, de a fájdalmat enyhítik és a legtöbb esetben egy meghitt kapcsolat jön létre közöttük! De az is egy nagyon érdekes jelenség – észben tartva, hogy azért nagy a különbség állat és ember között –, hogy miért gyászolják sokan akár évekig is kedvencüket?
Nehéz válaszokat találni ezekre a kérdésekre, de nagyon úgy tűnik, hogy valamiféleképpen a szeretettel vannak ezek összefüggésben! Egy keresztény szerző szerint Isten azért teremtette az állatokat, hogy szeressék az embert. Ebben is lehet logika, habár további kérdéseket vet fel. Például egy oroszlánnal azért én nem szivesen találkoznék a vadonban. Ha az evolúció szempontjából próbálok magyarázatot találni, akkor is foghíjasak lesznek a válaszok, hiszen a szeretetet, mint fogalmat, érzést, jelenséget nehéz evolúciós szempontból értelmezni. Hogy ki miben hisz, miről és hogyan gondolkodik, minek jár utána, azt mindenki maga dönti el, de egy dolog biztos: sokkal kevesebb és szegényebb lenne érzelmi és lelki életünk állatok nélkül!
