Milyen lenne az életünk jó szokások nélkül? Nehéz. Képzeljük el, ha ugyanolyan döcögősen menne a biciklizés vagy az autóvezetés most, mint amikor megtanultuk. Rengeteg időt és energiát veszítenénk nap mint nap. Mivel azonban a begyakorlott mozdulatok rutinszerűvé váltak, könnyen végezzük azokat, és így agyunk közben felszabadul más műveletek végzésére.
Ugyanez a helyzet a rossz szokásokkal is, csak ellentétes előjellel. Meglopják az életidőnket és testi-lelki-szellemi energiánkat.Nagyon nem mellékes kérdés tehát, hogy jó vagy rossz szokások uralják az életünket! Az nem kérdés, hogy szokások uralkodnak az életünkben. A legtöbb felmérés szerint a naponta meghozott döntéseink és az abból eredő tevékenységek több, mint 50%-a rutinszerűen zajlik. Felkelés, fogmosás, étkezések, munka, stb. Gondoljuk csak el, hogy mennyire megkönnyíthetjük az életünket, ha tudatosan jó szokásokat alakítunk ki, amire egy idő után nem is kell figyelnünk. De hogyan tehetjük ezt?
A terjedelem rövidsége miatt ebben a cikkben csak egyetlen, de annál lényegesebb alapszempontra szeretném felhívni a figyelmet, ahol sokan elbuknak.
Kezdjük a gondolatoknál! Az egyik legnagyobb akadály az, hogy egy szokásnál elsősorban valamilyen cselekvésre gondolunk, és annak megváltoztatására törekszünk. Ez egy hibás kezdés. Miért? Biztosan ismerik Charles Reade elhíresült sorait, ami rávilágít erre:
„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”
A legnagyobb klisé, de nagyon igaz: minden fejben dől el. Ha nem változik meg a gondolkodásmódunk, nem tudunk változtatni a tetteinken sem. Ideig-óráig talán, de ez inkább egy magunkra erőltetett szokás lesz, amit nem szívből, hanem csak színből, erőből, kötelességből teszünk. Ezzel még nem törtük meg a rossz szokást, csak átkerültünk egy másik börtöncellába. Bizonyos módszerek azt javasolják, hogy csináljunk valamit pl. 21 napig, mert az utána szokásunkká válik majd - fontos azonban, hogy ha csak monotonon csináljuk, ez a módszer sem fog kellőképp segíteni. Igaz, hogy a cselekedeteink is visszahatnak a gondolkodásunkra, de ha csak ettől várjuk a sikert, akkor is érhet kudarc bennünket.
Sosem felejtem el egy kedves barátom őszinte vallomását, aki immár 32 éve nem iszik, de „csak” 30 éve szabadult az alkoholfüggőségből: „2 évig izomból nem ittam. Azt a két évet nem kívánom azonban az ellenségeimnek sem. Rosszabb voltam, mint amikor ittam. Állandóan olyan feszült és ideges voltam, hogy mindenre és mindenkire haragudtam. Meg tudtam verni volna bárkit.” Látszólag már nem uralta az ivás szokása. A lelkében, a gondolataiban azonban még nem szabadult az „alkoholista gondolkodásmódtól”. Csak épp ez nem ivásban, hanem indulatosságban jutott kifejezésre.
A tetteink először a gondolatainkban születnek meg. Az ismétlődés hatására ezek a tevékenységek fizikai síkon is rögzülnek (ld. függőségek), de először a gondolatvilágunkban „kötöznek meg” minket. Itt kell győznünk először, hogy egy tartós és valós változás indulhasson el az életünkben. Furcsa lehet, de egy kényelmes fotelban, tudatos gondolkodással többre megyünk, mintha nagy lendülettel és fogadalmakkal, de meggondolás nélkül vágunk neki szokásaink megreformálásának. Hányszor tettünk már újévi fogadalmat és meddig tartott? Az őszinte átgondolás segít, hogy egy-egy rossz szokásunkat egyre mélyebben megértésük, és szembesüljünk az életünkre gyakorolt káros hatásaival. Nem hiányozhatnak a tettek sem természetesen, de nem mindegy, mivel kezdünk!
Hogy ezek után milyen gyakorlati praktikák vannak, amelyek segíthetnek nekünk jó szokásokat kialakítani, azt a cikk harmadik részében fogjuk megvizsgálni.
