A cikk első részében (amely ide kattintva elérhető) az alacsony önbecsülést egy gumicsónakhoz, a helyes önbecsülést pedig egy faladikhoz hasonlítottuk. Azt a következtetést vontuk le ebből, hogy az önbizalomhiányos ember állandóan valamilyen kompenzálásra kényszerül, hogy „fennmaradjon a vízen”. Sokan a tanulásban vagy a munkában a végletekbe hajszolják magukat, míg mások a legtökéletesebb képet próbálják festeni magukról miközben elrejtik valódi énjüket. Számtalan módja van a kompenzálásnak, de nem csak ebben nyilvánul meg, ha valakinek nincs egészséges önbecsülése.
Bizonyára Ön is ismer olyan embert, aki tehetséges valamiben, mégsem használja ki a lehetőségeit és csak sodródik az életben. Ez a jelenség is a sebzett önbecsülés számlájára írható,részben legalábbis. Nézzünk a mélyére, hogy miben és hogyan hátráltat valakit az alacsony önbecsülés:
• Ha ki is tűz célokat,soha nem éri el őket a kitartás hiánya miatt, vagy azért, mert nem is hisz abban, hogy elérheti. Olyan ez, mintha valaki gumimatraccal akarna Londonból New Yorkba az óceánon keresztül eljutni. Még ha vakmerőségből neki is vág, az első nagyobb hullámok visszarettentik.
• Kerül minden olyan élethelyzetet, ahol lehetőség van a kudarcra. Ennek hátterében az áll, hogy a kudarc átélése a saját értéktelenség érzését hozza felszínre, ami viszont elviselhetetlen és fájdalmas. Jobb tehát biztonságban maradni, a komfortzónán belül tartózkodni. A hasonlat képével élve ez olyan, mintha a gumimatraccal állandóan egy szélvédett öbölben rostokolna az illető.
• Mindent halogat, ami az előző pont egyenes és törvényszerű következménye. A tudat alatti jelmondata: „Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj. Ki tudja, hátha újra feltámad a szél. Maradjunk még itt az öbölben…”
• Saját gondolatait, véleményét nehezen vállalja fel, kerüli a konfliktusokat. Azért tesz így, mert még egy intelligens vitát is szinte élet-halál harcként él meg, ahol megsebesülhet, alul maradhat, ahol megszégyenülhet.Sokszor úgy dönt, hogy el sem mondja a saját véleményét, hanem inkább igazodik a „nagyhangúakhoz”.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy egészséges önbecsülés nélkül az ember élete mozdulatlanságba dermed. Nem tudja az életet igazán megélni, élvezni. Állandó törekvése, hogy biztonságba húzódjon, miközben minden idegszálával megfeszül, hogy fenntartsa magát a gumimatracon. Nem marad se idő, se energia az élet zamatának élvezetére. Valóságos börtön ez. Hogyan lehet ebből a fogházból szabadulni? Cikkünk befejező, harmadik részében fogunk erre kitekinteni.
