Idén korán beköszöntött az ősz és az előrejelzések szerint hamar itt lesznek a hidegek is. Sokan félnek a napsütés nélküli, sötét, borongós napoktól. Nem is ok nélkül. A téli időszakban nyomottabbak vagyunk, könnyebben ingadozik a hangulatunk, és ha nem vagyunk előrelátóak, könnyen enyhe, vagy akár súlyosabb depresszió is ránk törhet. Mit tehetünk, hogy megelőzzük ezt?
Fontos mindenek előtt tisztázni egy dolgot. Van lelki és szervi eredetű depresszió is. Teljesen azonban hiba lenne külön kezelni ezeket, hiszen jól tudjuk: a testünk és a lelkünk szoros egységet alkot. Ha jól van dolga a lelkünknek, ez pozitív kihatással lesz a testünkre is, és vica versa. A depresszió megelőzésének vonatkozásában ez annyit tesz, hogy ha például egyértelműen lelki eredetű depressziót észlelünk magunkon, akkor is hasznos és tanácsos, ha testi szükségleteinkre is fokozottan figyelünk. Ennél a depresszió típusnál azonban még fontosabb, hogy a gondolkozásunk egészséges irányát őrízzük meg. Miért? Hadd idézzem a téma egyik nagy szakértőjét, Gyökössy Endrét:
„Ha a beteg gondolkodási motiváltsága nem változik meg, akkor csupán időleges eredményt hozhat bármifajta kezelés. Ha gondolatai nem gyógyulnak meg, előbb-utóbb visszaesik depressziójába.”1
Nem lehet eleget hangsúlyozni tehát, hogy legyünk mindig résen a negatív gondolatokkal szemben. Ha sikerül az elején elcsípni a rossz gondolatokat és érzéseket, és elutasítjuk azokat, sok keserűségtől óvhatjuk meg magunkat. „Oké, oké, könnyű ezt mondani! De hogyan tudom ezt megtenni?” – merülhet fel jogosan a kérdés, hiszen épp az a szörnyű a depresszióban, hogy a beteg sem tudja, mi baja. Egyszer csak ott találja magát a depresszió mélyén és nem tudja, hogyan került oda. Pedig nem egy pillanat műve szokott ez lenni! Ezért hangsúlyozom, hogy már az enyhe tüneteket is komolyan kell venni. Amit pedig megelőzésként tehetünk, hogy tudatosan átgondoljuk a helyzetünket:
1. Szánjunk magunkra időt és üljünk le egy kényelmes fotelbe elmélkedni, emlékezni.
2. Tegyünk fel magunknak kérdéseket: Tényleg nyomós okom van a rosszkedvre? Mi váltotta ki a rossz érzéseket? Mi volt az utolsó élményem, emlékem, amikor még jól éreztem magam? Stb…
Ha sikerül objektív válaszokat találnom, akkor már a megoldáshoz is közelebb jutottam pusztán azáltal, hogy tisztábban látom önmagam és a helyzetem. Egyáltalán nem biztos, hogy a körülmények egyből meg is fognak változni, de a gondolkodásom iránya visszabillen a helyes kerékvágásba és jobban fogok reagálni az engem érő hatásokra.
Sokszor éppen az taszít bennünket kétségbeesésbe, hogy nem tudjuk kontrollálni a körülményeket magunk körül. Tudat alatt elkezdünk félni a jövőtől, aggodalmaskodunk, bizonytalanok vagyunk, és egyszer csak azt vesszük észre: depressziósak lettünk. Tudatosítsuk azonban magunkban: nincs a körülmények felett hatalmunk, de hatalmunk van afölött, hogyan reagálunk azokra! Ez a gondolat felszabadíthat bennünket egy olyan felelősségtől, amit nem tudunk elhordozni. Megszabadíthat attól a kényszertől, hogy mindent irányítanunk kell, mert akkor leszünk biztonságban. És ha mégsem tudjuk uralni a körélményeinket, kétségbe esünk, és máris lesben áll mindenféle lelki nyavalya, köztük a depresszió is. Azt az időt és energiát, amit a rajtunk kívül álló dolgok irányítására fordítunk, fordítsuk inkább a gondolataink és érzéseink tudatos rendezésére. Határozzuk el, hogy szokásunkká váljék ez! Ezáltal sokkal rugalmasabban, nagyobb lelki nyugalommal fogjuk tudni kezelni a nehézségeket, amelyek így is, úgy is jönni fognak.
Hivatkozás:
1 Dr. Gyökössy Endre: Magunkról magunknak, 143. o. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1981.