Egy friss tanulmány szerint a D-vitamin szint növelésével a biológiai öregedés lassítható. A jelenség hátterében a kromoszómák „védősapkái”, az úgynevezett telomerek meghosszabbodása áll.
Mik azok a telomerek?
A normális, egészséges sejtek öregedését és élettartamát az úgynevezett telomeráz rövidülési mechanizmus határozza meg, ami egy bizonyos számú osztódást enged meg csaj a sejtek számára. A sejtek replikációja (azaz kettőződése) során a telomerek biztosítják azt, hogy a sejt kromoszómái nem olvadnak össze egymással vagy nem rendeződnek át, ami rák kialakulásához vezethet. Elizabeth Blackburn, a University of California San Francisco telomer-kutatója a cipőfűzők végén található műanyag védelemhez hasonlította a telomereket: a kromoszómák „védősapkájaként” meggátolják a degradálódást.
Minden egyes replikációval a telomerek rövidülnek, és amikor a telomerek teljesen elfogynak, a sejtek megsemmisülnek (ezt hívjuk apoptózisnak). Korábbi kutatások alapján a telomerek különösen érzékenyek az oxidatív stresszre és a gyulladásokra. Egyes szakemberek úgy vélik, hogy a telomerek hossza a biológiai öregedés meghatározására használható.
„A leukociták telomerjeinek hossza (LTL) a sejt replikációjának és további szaporodási képességének mérésére szolgál”, magyarázzák a tanulmány kutatói. „Az életkor bizonyítottan olyan tényező, ami szerepet játszik a telomer rövidülésben.”1
„Olyan módosítható feltételek és tényezők, mint a nem megfelelő étrend, a túlsúly vagy elhízás és az ülő életmód – melyek a gyulladások fő okozói közé sorolhatóak – szintén hozzájárulnak a telomerek rövidüléséhez”, teszik hozzá a kutatók.2
Magasabb D-vitamin szint = hosszabb telomerek = lassabb öregedés
A D-vitamin ellátottságot legjobban a vér 25-hidroxivitamin D (25(OH)D) koncentrációja jelzi, ami a vitamin inaktív „tárolási” formája. A kutatók ezt vetették össze a telomerek hosszával, amit kilobázispárban (kbp) mérnek. Felfedezésük alapján minden 10-nmol-os növekedés a D-vitamin szintben 0.03-kbp-vel hosszabbítja meg a telomereket – középkorú felnőtteknél. A kutatás alapjául a National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES, Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Felmérés) keretében 2001 és 2002 között gyűjtött adatok szolgáltak.
A Journal of Nutrition című lapban közölt eredmények korrelációt, de nem feltétlenül ok-okozati összefüggést mutatnak. Ennek ellenére ez a kutatás nagymértékben hozzájárulhat az egészséges öregedés és a rákkockázat csökkentésének megértéséhez.
Ugyanakkor, „az, hogy ezek az eredmények milyen tényleges klinikai jelentőséggel bírnak, még további vizsgálódást igényel”, írták a tanulmányt készítő amerikai és norvég kutatók.3
A kutatás részletei
A tudósok 1542 fiatal felnőtt (20-39 év között), 1336 középkorú felnőtt (40-59 év között) és 1382 60 évnél idősebb felnőtt adatait elemezték ki.
Miután a kapott adatokból kiszűrték a nem, rassz/etnikum, BMI (testtömegindex) és egyéb zavaró változókat, a kutatók azt találták, hogy ha a D-vitamin szintje a vérben legalább 50 nmo/L volt, az középkorú felnőttek esetében 0.13-kbp-vel hosszabb telomert jelentett, mint a megegyező életkorú, de 50 nmo/L alatti D-vitamin szinttel rendelkező alanyok esetében.
A D-vitamin szerepe a rákmegelőzésben
Az új tanulmány eredményei közül még kiemelendő, hogy egyúttal a D-vitamin rákellenes hatásaira is talált egy lehetséges mechanizmust. Elsőnek Frank Apperly amerikai patológus demonstrálta 1941-ben, hogy az észak-amerikai kontinensen délről északra haladva fokozatosan nő a rákos halálozások gyakorisága, vagyis a napfény „relatív immunitást” biztosít a rák ellen.
Azóta számos kutatás felvetette már, hogy a megfelelő D-vitamin szint összefüggésben áll bizonyos rákbetegségek alacsonyabb előfordulásával.
„Mivel a rosszindulatú daganatok lehetnek genetikai instabilitás és telomer rövidülés következményei, az eredményeink egy lehetséges mechanizmusként is értelmezhetőek a D-vitamin rákvédő szerepére, valamint alapul szolgálhatnak további, a rákkal foglalkozó kutatások számára”, írták a tanulmány szerzői.4
1-2-3-4: http://www.nutraingredients.com/Research/Higher-vitamin-D-levels-linked-to-longer-telomeres-Study