Egyre több ember él egyedül. Akár azért, mert nem találtak párt, így nem alapítottak családot; akár, mert túl egy váláson kiábrándultak a párkapcsolatokból; akár, mert gyermekeik régen kirepültek, és párjukkal sincsenek már együtt. Egyre népszerűbb a távmunka is, így azoknak, akik otthonról dolgoznak, még abban a napi nyolc órában sincs lehetőségük arra, hogy közösségbe menjenek. A munka és a magánélet összemosódik, minden percük az előbbiről szól, és egyszer csak arra eszmélnek, hónapok óta nem voltak egy baráti összejövetelen sem, és lassan már csak a sarki közértbe mennek le.
Nehezen rázódunk vissza a társas létbe.
Aki sokáig egyedül él, hajlamos bezárkózni. Sehova sem jár el, csak a munkájának él; nem szórakozik, nem ismerkedik. A nagyvárosban élő, multinál dolgozó, napi tíz órát vagy akár még többet robotoló harmincasok vagy középkorúak ezért még hajlamosabbak arra, hogy lassan akaratukon kívül is leépítsék szociális kapcsolataikat, és teljesen elmagányosodjanak. Valahol persze szinte mindenki társra és társaságra vágyik, de minél több az egymagunkban töltött hónapok vagy évek száma, annál nehezebben rázódunk vissza a társas létbe. Tervezgetjük, hogy elmegyünk valahova – moziba, színházba, étterembe –, de aztán elvetjük az ötletet; mondán, furcsa lenne egyedül nekiindulni. És ez még a jobbik eset.
Mozduljunk ki!
A rosszabb az, ha egy idő után megszokjuk a magányt. Már szinte fel sem tűnik, hogy nem járunk társaságba; a barátok egy idő után elmaradoznak, mert sorra lemondjuk a találkozókat; és ha kivételesen lenne kedvünk kimozdulni, már nem hívnak sehova. Szívesen szereznénk új társaságot, de nem vagyunk elég motiváltak, hogy tegyünk érte. A négy fal között pedig biztosan nem találkozunk senkivel. A megoldás tehát: mozduljunk ki! Tévhit, hogy bizonyos kor felett már nem köthetnénk új ismeretségeket; és az is, hogy bármi megalázó lenne abban, ha egyedül megyünk el szórakozni. Bátran beülhetünk egymagunk egy moziba, elmehetünk múzeumba, koncertre, sőt, étterembe, színházba is. Ez az első lépcső ahhoz, hogy újra nyitottá váljunk az emberek felé. És egy másokra nyitott, vidám, elégedett ember sokkal vonzóbb jelenség; így könnyebben köthet új ismeretségeket, és végre megszabadulhat a magánytól.
