Bizonyos szempontból egy fontos döntést kell hozni az életben, és ez szinte mindent meghatároz. Túl egyszerűnek tűnik? A valóság sokszor “túl” egyszerű. Gábor titka következik.
Gábor nem egy hangos ember. Ha találkoznál vele, feltűnne, hogy mennyire megfontolt, csendes, kimért. Ilyen habitusú ember ő. De ahogy jobban megismertem és egyre többet beszélgettem vele, feltűnt, hogy nagyon különbözik a legtöbb embertől. Szinte állandóan derűs jókedve van. Nem arról a túláradó, erőltetett jókedvről beszélek - amiről sokan gondolják hogy az az igazi - hanem állandó, élethosszig tartó jókedvről. Amire szíve mélyén mindenki vágyik.
Persze minden boldogságra törekvő ember tudja, hogy az ilyen belső békesség, jókedv és nyugalom sohasem lehet közvetlen cél, hanem mindig egy életstratégia “mellékterméke.” A boldogságra nem lehet közvetlenül törekedni, az a helyes élet kellemes velejárója.
De mi volt, amit Gábort ilyen derűssé és kiegyensúlyozottá (talán mondhatjuk: boldoggá) tette? Ezen kezdtem el gondolkodni és elkezdtem figyelni, mi az, amit ő másképp csinál, mint a legtöbb ember? Mert azt sajnos megállapíthatjuk, hogy a legtöbb ember boldogtalan. Ha boldognak is mondják magukat az emberek időről-időre, ezek hamar elillanó pillanatok, amik helyére mindig visszatér a fásultság és üresség. De mi az, amit Gábor másképp csinál? Mi az, amit ő csinál, és mások nem?
A választ idővel megtaláltam, habár első pillanattól fogva ott volt a szemem előtt. Azért nem vettem észre, mert Gábornak nem csinált valamit amit mások nem, hanem éppen valamit soha nem csinált, amit a legtöbb ember (a boldogtalanok) igen.
Ez a különbség pedig: Gábor soha nem mond senkire rosszat.
Leírom újra, mert tényleg ez a titka: GÁBOR SOHA NEM MOND SENKIRE ROSSZAT.
Túl egyszerűnek tűnik? Lehet. De amióta Gábort ismerem, figyelem az embereket ebből a szempontból. És rájöttem egy nagyon fontos dologra:
Az életben Te vagy egy nehezék vagy, vagy egy léggömb. Vagy lefelé húzol másokat, vagy felemeled őket.
Mikor ítélgetünk, minősítgetünk más embereket, akkor mindig (MINDIG) lehúzzuk őket. Mikor csak fecsegünk, hogy ez milyen hülye meg az milyen ostoba, akkor nehezékek vagyunk. És a nehezék nem csak másokat próbál lehúzni. Mert mit csinál a nehezék? Lefelé esik. Ha nehezék vagy, a Te életed is lefelé fog süllyedni.
De ha nem ítélgetsz másokat, ha nem a rosszat emeled ki mások életéből, ha nem a hibákra világítasz rá, hanem a jó dolgokra, ha a jó dolgokat akarod erősíteni mások életében is, akkor szárnyat adsz mások életének. Ha olyan kíméletes vagy velük mikor rosszat tesznek, amilyen kímélet neked is jól esne mikor Te követsz el hibákat, akkor felfelé húzod őket, mint egy léggömb. És ha léggömb vagy, akkor emelkedsz. És ekkor a Te életed is emelkedik.
Ilyen egyszerű a boldogság.
Nem lehet egyszerre nehezéknek és léggömbnek lenni. Nem lehet másokat leszólni és közben emelkedni. Nem lehet a másik embert lehúzni, ítélgetni és közben boldognak lenni!
Egy dolgot lehet tenni: elköteleződni, hogy felfelé vagy lefelé akarod-e hogy tartson az életed! Mert ha boldog akarsz lenni, akkor legyél léggömb!
Emeld fel az embereket magad körül!
Ne pletykálj!
Ne töröld bele a lábad másokba!
Ne örülj a másik hibájának!
Ezt tedd, és te is emelkedni fogsz!
Döntsd el még ma: nehezék leszel, vagy léggömb?
Keserű ember akarsz lenni, vagy boldog?
Benkovics Péter