Furcsán hangzik igaz? Milyen ember az, aki nem kér bocsánatot?! Mégis, most az egyszer beszéljünk azokról a helyzetekről, amikor nem kell sajnálkoznod, elnézést kérned, még ha úgy is érzed, hogy az volna helyes. Jöjjön néhány tipikus eset, amikor szabadkozunk, pedig igazán semmi okunk rá...
Ne kérj bocsánatot az érzéseidért!
Azt azért szögezzük le az elején, minden érzésközlésnek megvan a maga helye és ideje. Lehet, hogy egy hosszú vonatúton veled utazó személy nem feltétlenül nyitott arra, hogy megtudja, Te éppen miért vagy szomorú. Annál inkább fontos információ ez a hozzád közel állóknak!
Morcos vagy, rossz a kedved, sírnál? Nincs ezekkel gond, csak mondd el az okát! Ne kérj bocsánatot rossz napjaidért, az is Te vagy. Minden érzéssel, amit kifejtesz, elmagyarázol, esélyt adsz arra, hogy jobban megértsenek, megismerjenek az emberek. Érzéseid helyes tolmácsolása is csak gyakorlás kérdése. A „szavakba önteni” kifejezés mindent le is fed, amit tenned kell: „kényelmetlennek érzem ezt a helyzetet, mert...”, „feszültnek érzem magam attól, hogy...”, „sírhatnékom támad, ha arra gondolok...” és így tovább.
Ugyanez igaz persze a pozitív érzésekre is! Kicsattansz az örömtől, lelkesedsz valamiért? Ne fogd vissza magad, ne érezd úgy, hogy elnézést kell kérned azért, mert odavagy valamiért – ezek mind, mind lényed részét képezik.
Sose szabadkozz a külsőd miatt!
Mindenkivel előfordul, hogy a haja egy nap úgy dönt, szabadságra megy és kipróbálja, milyen az önálló élet. Ilyenkor aztán semmi sem fog rajta, hiába bármi. Olyan is van, hogy valamiért az a ruha, ami 2 napja még jól állt, hirtelen aránytalanná teszi a tested. Hidd el, az esetek többségében ezt csakis Te látod így, senki más. Eszedbe se jusson elnézést kérni ezekért.
Bízom benne, hogy azt mondanom sem kell, ez abszolút általánosságban is értendő – a külsőd is lényed része, soha ne kérj elnézést azért, aki vagy! Persze módodban áll testedet tudatosan formálni, de minden a belső békével indul, anélkül sajnos nem fog – mert egész egyszerűen nem tud – a tükörből az visszanézni Rád, akit látni szeretnél.
Mindenkinek jár az „én-idő”!
Úgy érzed sok a világból, elvonulnál kicsit, kifújnád magad, rendeznéd a gondolataidat? Tégy úgy! Ne érezd magad rosszul amiatt, hogy olykor nincs kedved beszélgetni, társasági életet élni. Ez persze leginkább azokban a helyzetekben jelenthet gondot, ha együtt élsz valakivel, de az esetek többségében itt is csak „túlgondoljuk” a kérdést.
Általában ennek a túltelítődésnek, magány-vágynak vannak előjelei. Amikor már érzed, hogy kezdesz elfáradni, beszélj arról a másik félnek, milyen jól esne néhány nyugodt óra egy könyv társaságában, vagy egyedül sétálva. Hidd el, több mint valószínű, hogy ki fog derülni, ő is igényli ezt! Ha pedig nem, akkor csak mesélj neki arról, Neked miért fontos, aztán lelkiismeret-furdalás nélkül látogass el a saját, önálló világodba, amíg fel nem töltődsz újból, hiszen mindenkinek jobb úgy, ha harmóniában vagy magaddal.
Merj kérdezni!
Sose érezd úgy, bocsánatot kell kérned azért, mert kérdeztél. Nem bűn bizonytalannak lenni, sőt, elfelejteni dolgokat sem az. A kérdésből még nem lett baj, sokkal inkább a bizonytalanságra alapozott cselekedetekből. A legnagyobb félelmünk, hogy „majd biztos hülyének néznek”, ezért ha kérdezünk is kezünket tördelve tesszük azt. A kulcs itt is csak a megfogalmazásban rejlik: „elmagyaráznád kérlek részletesebben...”, „visszatérhetnénk arra a pontra, amikor azt mondtad...”.
Ne gyötörd magad, ha nem válaszolsz azonnal mindenre!
Az e-mailek jönnek-mennek, csipog a chat és az sms. Folytonos összeköttetésben vagyunk a világgal, napról napra fokozódó mértékben. Nem baj, ha nem válaszolsz azonnal mindenre! Ne kérj bocsánatot azért, mert nem tudsz mindig mindenkinek azonnal rendelkezésére állni- az emberek többsége egyébként nem is várja ezt el, ez ismét csak egy saját magunk által generált, belső feszültség.
Minden egyes „felesleges” bocsánatkéréssel a saját önértékelésed rombolod, hiszen olyan helyzetekért kérsz elnézést, amikor semmi mást nem tettél, csak önmagad voltál. A bocsánatkérés akkor indokolt, ha valaki mást komolyabban rosszul érintett bármi, amit tettél, vagy mondtál – gondolod, hogy egy szótlanabb napod mondjuk ilyen tettnek minősül?
Nem, nem mentelek fel most ezzel minden alól! A bocsánatkérésnek igen is van helye, de mint oly sok minden másra erre is az az aranyszabály vonatkozik: átgondoltan, őszintén, mértékkel…
Mértékkel igen, mert jó esetben azért senkinek sem szükséges sűrűn bocsánatot kérnie. Ha mégis gyakran előfordul és nem a fent említett esetek okán, nos… az már egy másik cikket érdemel.
