A paradicsom élete valahol Dél-Amerikában, Közép-Amerikában kezdődött, amikor is 1519-ben a spanyol Cortez felfedezte Montezuma kertjeiben. Magjait összegyűjtötte és eljuttatta Európába, ahol először inkább csak dísznövénynek tartották, nem pedig megették. Viszont akkoriban az aztékok már afrodiziákumnak, egyenesen szerelmi ajzószernek tartották. Európában nem volt zökkenőmentes a beilleszkedése az emberek étrendjébe. Szegény zöldségnek elég hányatott sorsa volt, olyan „rosszkor, rossz helyen” típusnak született. Először is nagyon hasonlított a már akkor is erősen mérgezőnek számító nadragulyára, és az emberek őt is a külsejéről ítélték meg. Szegényke. Másodszor nem elhanyagolható tény, hogy a paradicsomban található sav kioldotta az akkori gazdag családok ón tányérjaiból a mérgeket, amitől több haláleset abból pedig kevesebb paradicsomos vacsora következett be.
Az egyetlen ok, amiért sikerült rivaldafényben maradnia az az, hogy a szegényebb, fatálakból étkező emberek viszont jóízűen fogyasztották továbbra is. Hogy mi hozta meg igazán a paradicsomevéshez való kedvet? Hát nyilván a pizza, mi más. 
A nagy áttörés végül az lett, hogy Margit királynő tiszteletére megalkották a Margherita Pizzát, amin a a bazsalikom és a sajt mellett a paradicsom kapta a főszerepet. (Egyébként ez a három összetevő az olasz zászlót reprezentálta.) Emellett a 18. században már pirosodó étel a francia forradalmárok jelképévé vált. Amerikai népszerűsége egyrészt Campbellnek volt köszönhető - aki a mai napig konzerveiről, leveseiről híres odaát -, amikor is a 19. század végén megalkotta a paradicsomkonzervet, másrészt az ugyan Kínából származó, de Amerikában azonnal elterjedt ketchup recept tette igazi kedvenccé. Egyébként azóta az Egyesült Államokban a burgonya után második helyen áll a legtöbbet fogyasztott zöldségek listáján.
Az első paradicsomok nagyjából koktélparadicsom méretűek voltak és sárgák. Utóbbira utal olasz neve a pomo d'oro, amely aranyalmát jelent. A magyar paradicsom szó a „Paradicsom almája”, "Éden almája", „paradicsomalma” kifejezésből rövidült. És, hogy zöldség-e a paradicsom? Jelen állás szerint nem, a tudósok nemrégen hivatalosan is gyümölcsnek nyilvánították, de a vita még mindig folyik. Talán majd az ükunokáink egyértelmű választ tudnak adni erre a kérdésre.
A paradicsom nagyon egészséges, rengeteg C-vitamint - 10 dkg fedezi a nap szükségletünk negyedét -, valamint B-vitamint, magnéziumot, foszfort és káliumot is tartalmaz. A likopin nevű antioxidáns is megtalálható benne, amely segít a rák és az idő előtti öregedés megelőzésében. A likopin akkor tud igazán beépülni, ha zsíros közegben kerül a szervezetbe, így például, ha egy vajas kenyér mellé eszünk paradicsomot, sokkal jobban be tud épülni. Ennek oka, hogy a mediterrán vidékeken például a paradicsom és az olívaolaj hosszú, bizalmon alapuló házasságot kötött több száz éve és a mai napig kéz a kézben járnak. Nagyon sok szervezetre jótékony hatású tápanyag és rost található benne, viszont annál kevesebb szénhidrát és kalória.
A paradicsomot a piacon megtalálhatjuk a mai klasszikus fajtájában, emellett elterjedt még a koktélparadicsom, a sárga paradicsomok és az ökörszíve paradicsom is. Remek levest, szószokat és köretet lehet belőle készíteni, a tészták régi jó barátja. De persze hungarikumnak számító, íncsiklandó ételeink, mint a töltött paprika és az isteni lecsó alapjaként is szolgál. Utóbbiról jut eszembe, hogy remek nyári program lehet egy jó lecsó elkészítése, majd elfogyasztása a L'ecsó című rajzfilm nézése közben. (Amiben egyébként a lecsó francia változatát, a Ratatouille-t készítik el.)
