Van-e összefüggés az emberi testben élő mikroorganizmusok és a testsúly között? Sandra Aamodt idegtudós kutatómunkája erre a kérdésre próbál választ találni. A szervezetünkben több trillió baktérium él, melyek mennyisége, illetve összetétele Aamodt szerint hatással van a testsúlygyarapodásra és a fogyásra.
Miért van szükségünk baktériumokra?
Az emberi gyomorban és bélrendszerben több tíztrillió baktérium él, ezt hívjuk bélflórának; több baktériumsejt él bennünk, mint amennyi a saját sejtjeink száma. Ezek az „apró stopposok” segítik az emésztést, sőt egy részük K-vitamint is előállít, amire a saját szervezetünk önmagától nem képes.
Egy lenyűgöző kísérlet során tudósok steril, azaz mikrobamentes egereket neveltek fel. Azt figyelték meg, hogy a mikrobamentes állatok 29%-kal több ételt ettek meg, de 42%-kal kevesebb volt a testzsírjuk a normális társaikhoz képest. Amikor egy mikrobamentes egér bélrendszerébe átültették a normál egerek bélrendszerében található baktériumokat, akkor 27%-kal kevesebbet kezdtek enni, a testzsírjuk pedig 60%-kal megemelkedett mindössze két hét alatt. Nem mindegy azonban, hogy a baktériumok milyen testalkatú egérből származtak! Ha túlsúlyos egér baktériumai kerültek átültetésre, akkor körülbelül kétszer nagyobb volt a testsúlygyarapodás, mint akkor, amikor a baktériumok egészséges testsúlyú egértől származtak.
Hogyan segítenek a baktériumok az emésztésben?
Azok a baktériumfajták, melyek hozzájárulnak a súlygyarapodáshoz, kifejezetten hatékonyak az étel energiává történő átalakításában. Segítik a szervezetet olyan komplex szénhidrátok lebontásában, mint a cellulóz, a xylan és a pektin. Ez a javulás az emésztésben azoknál, akik sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, akár napi 140-180 kalória plusz energiát is jelenthet.
A bélflóra számos különböző módon befolyásolja a tápanyagok felszívódását: például lelassítja a táplálék áthaladását a gyomron, amitől több tápanyag tud felszívódni, és növeli egy enzim termelését, ami a glükózt a vékonybélből a vérbe szállítja. A bélflóra baktériumai egy lipoprotein lipáz nevű enzimet is elnyomnak, ami akadályozza a zsírsejteket abban, hogy a vérből zsírsavakat és triglicerideket vehessenek fel; ennek az enzimnek az elnyomása megnövekedett zsírraktározódáshoz vezet. Amikor az egereknél ezt a folyamatot blokkolták, a már említett 60%-os testzsírnövekedés helyett csak 10%-ot híztak a baktérium-átültetés után. A bélflóránk mindemellett a zsír energiaként történő felhasználását is csökkenti a májban, illetve az izmokban.
A bélflórában rejlik a fogyás titka? Megválaszolatlan kérdések...
Habár a kutatók már elég sokat tudnak arról, hogy a bélflóra miként befolyásolja a testsúlyt, arra még nem jöttek rá, hogy miként lehetne ezt a tudást fogyókúrás eszközként felhasználni a valós életben. Az egyik kritikus fontosságú különbség az állatkísérletek és a valós élet között, hogy emberek esetében nem tudunk mikrobamentes közegbe átültetni baktériumokat. „Hozott anyagból” kell dolgozni, hiszen a bélflóra minden ember esetében adott – ezt kell pozitív irányba megváltoztatni. Ez viszont nem olyan könnyű: a különböző baktériumok versenyeznek egymással a helyért, így pl. egy domináns fajta bekebelezheti az orvosok által bejuttatott új baktériumokat.
Egy másik probléma annak a meghatározása, hogy milyen is egy ideális bélflóra összetétele. Talán elsőre jó ötletnek tűnhet a modern vadászó-gyűjtögető őseink mikrobiómájának a lemásolása. De a kérdés sajnos ennél sokkal komplexebb, hiszen őseink szervezetének baktérium-összetétele is elég széles skálán mozgott: a lakóhelytől, az éghajlattól, az évszaktól függően. Ami ennél is fontosabb: őseink bélflórája az akkori étrendhez alkalmazkodott, ezért egyáltalán nem biztos, hogy nekünk is megfelelne.
A különböző baktériumfajták száma is nagyon fontos lehet. Azoknál, akiknek a bélflórája kevesebb és kevésbé változatos baktériumokból áll, nagyobb az elhízás és a metabolikus szindróma (magas vérnyomás, magas vércukor- és koleszterin szint, hasi elhízás) kockázata.
Az antibiotikumok hizlaló hatása
A bélflóra diverzitása (sokszínűsége) az antibiotikumok használatától jelentősen csökkenhet.
Amikor a kutatók az egereknek születésüktől kezdődően antibiotikumokat adtak, ezek az egerek később több zsírszövettel rendelkeztek, mint azok, akik nem kaptak antibiotikum-kezelést. Hasonló hatás valószínűsíthető emberek esetében is. Egy kanadai felmérés alapján azoknak a gyermekeknek, akik életük első évében nem kaptak antibiotikumot, 18,2%-uk lett túlsúlyos 12 éves korára. A csecsemőkorban antibiotikumos kezelésben részesülő gyermekeknek viszont 32,4%-a lett 12 éves korára túlsúlyos. Hasonlóan riasztó számokat mutatott egy dán felmérés: a születés utáni első 6 hónapban kapott antibiotikumok 54 százalékkal növelték az elhízás valószínűségét 7 éves korra.
A kutatás természetesen még közel sem ért véget, de már az eddigi eredményekből is levonhatunk azért néhány következtetést. A szülőknek javasolt, hogy gyermekeik antibiotikum-bevitelét minimalizálják, különösen a gyermek életének első évében, mert a bélflóra megváltozása maradandó következményekkel járhat. Az Egyesült Államokban egy átlagos gyerek 18 éves kora előtt 10-20 antibiotikum-kúrán esik át, ezzel növelve az asztma, az allergiák, az emésztési problémák, a túlsúly és a diabétesz kockázatát.
A másik fontos tanulság, hogy a bélflóra szerepe még fontosabb, mint azelőtt gondoltuk volna, általános egészségünk és testsúlyunk szempontjából egyaránt. Nem meglepő: egyre több kutatás mutat rá arra, hogy az egészséges emésztőrendszer, a jótékony (probiotikus) baktériumok rendszeres fogyasztása a testsúly szabályozásában is segítségünkre lehet.
