Bár a világ az áfonyát kevesebb mint egy évszázada ismeri és használja, szinte az első pillanattól ismert volt, hogy ez az egyik legegészségesebb gyümölcs. De miért is olyan különleges az áfonya? Most megmutatjuk!
Kezdjük azzal, hogy az áfonya 87 százaléka víz, és 100 grammban, azaz nagyjából két marékban is összesen 50 kalória található, mellette tele van vitaminokkal és tápanyagokkal.
Az áfonyában a K-vitaminból van a legtöbb, már száz grammban található 19.3 mikrogramm, ami az ajánlott napi beviteli érték közel harmada. Mellette C-vitaminban, magnéziumban és folsavban is gazdag.
De miért érdemes beépíteni a napi étrendünkbe?
Az áfonyát azért szokták gyakran szuperételként kategorizálni, mert a gyümölcsök közt ebben a legmagasabb az antioxidánsok száma. Ezekre pedig nagyobb szüksége van a szervezetünknek, mint szinte bármire, hiszen az antioxidánsok segítségével tudjuk megelőzni a betegségeket. (Erről részletesebben ide kattintva olvashatsz.)
Az áfonyában úgynevezett polifenolok találhatóak, olyan erős antioxidánsok, amelyeknek komoly szerepük van a rákos betegségek megelőzésében és kezelésében is.
Az áfonya jótékony hatásairól pedig nem csak a legendákból tudunk, hiszen rengeteg tanulmány készült az utóbbi évtizedekben:
Az Egyesült Államokban, az Oklahomai Egyetem néhány éve végzett kísérlet például azt bizonyította, hogy a túlsúllyal küzdő alanyoknál jelentős vérnyomáscsökkenés látható már napi 50 gramm áfonyától.1
Egy másik kutatásban idősebb alanyoknál tesztelték, mire képes az áfonya. Tizenkét hét után szinte mindegyiküknél megfigyelhető volt az agyi képességek és a memória javulása a naponta fogyasztott áfonyalé hatásaként.2
És hogy megválaszoljuk a címben feltett kérdést: mi történik, ha minden nap megeszel egy marék áfonyát?
Napi 100 gramm áfonya már segíthet többek közt...
- a vérnyomás normalizálásában
- a gondolkodásunk felgyorsításában
- az immunrendszer erősítésében, hogy csak néhányat említsünk a hosszú listáról.
Hivatkozások:
1 http://jn.nutrition.org/content/140/9/1582.long
2 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2850944/
