Az ősi természetgyógyászati kezelések királya a köpölyözés. Bár több száz évvel ezelőtt szinte minden nyavalyát ezzel kezeltek, a mai modern, gyógyszerekkel telített orvoslásból egyenesen kiszorult. Pedig remek méregtelenítő hatása van és rengeteg betegség gyógyítására is alkalmas. Most a 2016-os Riói Olimpiai Játékoknak köszönhetően ismét a figyelem középpontjába került, mivel sokak szerint az amerikai olimpikonok sikerének egyik kulcsa a köpölyözés.
A köpölyözés eredetéről sok teória született, vannak, akik feltalálását az őskorra teszik. Akkor még a levadászott állatok felforrósított szarvát használhatták a fájó testrészek köpölyözéséhez. Ugyanilyen módszerről találtak a Csin-dinasztia idején (i.u. kb. 281-361) egy alkimista tollából született feljegyzést is.
Középkort idéző filmekben, sorozatokban már láthattuk, amint az orvosok ezzel a külső módszerrel próbáltak kigyógyítani minden betegséget. Olyannyira védjegyükké vált a köpölycsésze, hogy az ókori Görögországban ez volt az emblémájuk is. Bár legtöbbször üvegből készült köpölycsészét használnak, készítenek még szaruból, kerámiából és bambuszból is.
A köpölyözés lényege, hogy a keletkezett vákuum hatására a kezelt területen a kapillárisok kitágulnak, ezzel friss vér és több oxigén beáramlását teszi lehetővé. A vákuum szívóhatása vérbőséget okoz az adott területen, így javul a bőr és az izom, a környezetben lévő szervek vérellátása is. Méregtelenítő hatása azonnal bekövetkezik, ugyanis megtisztítja a kötőszöveteket a salakanyagoktól.
Nem véletlenül használták az orvosok a legtöbb betegségre a köpölyözést, ezzel többek között derékfájást, gerincsérvet, különböző gyulladásokat, klimaxot, szívkoszorúér-elmeszesedést, tüdőgyulladást, bélhurutot kezeltek. Fontos azonban megjegyezni, hogy bízzuk szakemberre a köpölyözést, mert konkrét betegségek esetén pontosan meghatározott helyekre kell felhelyezni a köpölycsészéket. Vérzéssel járó betegségek, vérzékenység, fertőző betegségek esetén ez a kezelés csak módjával, vagy egyáltalán nem javasolt.
A köpölyözést érdemes többször is megismételni, nagyjából havonta egyszer-kétszer. Senki ne ijedjen meg, ha az első alkalom kellemetlen, esetleg fájdalmas, ez pontosan azt jelenti, hogy az illető jó helyen van, hiszen a rengeteg letapadás miatt fáj az adott pont. A második alkalommal már kellemes érzés. Az sem szokatlan, hogy azok a pontok, ahova köpölycsészéket helyezett a szakember, a kezelés után még jó pár napig a szivárvány minden színében játszanak, belilulnak, bezöldülnek. Ez is természetes reakció, hiszen belül megindult a rendes vérkeringés.
Ha a 2016-os Nyári Olimpia közvetítéseit vagy az azzal kapcsolatos tudósításokat egy kicsit is követted, akkor valószínűleg észrevetted, hogy az úszóklasszis, Michael Phelps, illetve más amerikai olimpikonok (pl. tornászok) testén is nagy piros foltok voltak. Ez bizony a köpölyözés jele, ami úgy tűnik, hogy most ismét reneszánszát éli. Napjainkban az 5-15 perc hosszúságú kezelések során egy speciális, kör alakú műanyag szerkezetet helyeznek a hátra, amelyből aztán kiszívják az oxigént. Ettől alakul ki a fokozott vérbőség az adott területen és gyorsabban gyógyulnak a fáradt, sajgó izmok.
Bár tudományos körökben egyelőre megkérdőjelezik hatásosságát, mégis rengetegen esküdnek a módszer sikerességére. Michael Phelps és sporttársai számára minden bizonnyal a kétkedők egyáltalán nem, inkább csak az elért eredmények számítanak – azok pedig magukért beszélnek. Ha pedig a világ legjobb sportolóinak megfelel a köpölyözés, akkor talán nekünk is érdemes lehet kipróbálni.
