Biztos veled is megtörtént már, hogy elfelejtetted, hova tetted a kulcsaidat, nem ugrott be egy ismerős neve vagy épp nem emlékeztél egy telefonszámra. Teljesen normális, ha időnként megfeledkezünk dolgokról, ahogy az is, hogy az életkor előrehaladtával memóriánk kapacitása csökken. De vajon honnan tudhatjuk, hogy csak ártalmatlan, hétköznapi memóriazavarról van szó, avagy valamilyen komoly bajnak az előjeleit tapasztaljuk?
A szakértők egyetértenek abban, hogy bizonyos mértékű memóriazavar természetes mindenkinél – különösen ha fáradtak, stresszesek vagy depressziósak vagyunk. Az is tény, hogy 40 éves kor felett az agyunk különböző változásokon esik át – romlik az agyi vérkeringés, csökken az agytömeg – melyek kihatnak a memóriára és koncentrációs képességre.
A memóriazavar oka ritkább esetekben lehet még B12 vitamin-hiány, pajzsmirigy-alulműködés, gyógyszer mellékhatása, alkohol, drogok, vese- vagy májbetegség, fertőzések.
Sokan, főleg idősebb korban, túlzottan megijednek a legkisebb memóriagondoktól is. Ha elfelejtünk elmenni egy megbeszélt találkozóra, még nem kell rögtön pánikba esnünk és azt hinnünk, hogy ez az Alzheimer-kór vagy más, súlyos memóriazavart okozó betegség jele. A demenciában szenvedő emberek általában nincsenek tudatában a memóriavesztésüknek, vagy tagadják azt – így ha épp ezt a cikket olvasod aggódva, akkor szinte garantált, hogy nem vagy Alzheimer-kóros.
De mi számít elfogadható memóriazavarnak? Daniel Schacter, a cambridge-i Harvard Egyetem pszichológia professzora, Az emlékezet hét bűne című könyvében 7 olyan memóriaproblémát gyűjtött össze, melyek teljesen normálisak. Előfordulásuk esetén semmi ok az ijedségre, ha gyakoriságuk vagy súlyosságuk nincs olyan mértékű, hogy a mindennapi életben akadályozna minket.
1. Elhalványulás
A nem használt emlékek idővel egyre nehezebben hívhatóak elő. Ez az oka annak, hogy az iskolai dolgozatra megtanult anyagnak már a felére sem emlékszünk 1 héttel később. Ha belegondolunk, teljesen logikus, hogy agyunk igyekszik a felesleges, használatlan információktól megszabadulni, hogy az újabb és hasznosabb emlékeknek helyet csináljon.
2. Szórakozottság
Ha nem fordítunk elég figyelmet egy adott dologra, vagy épp máshol jár az eszünk, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy később nem fogunk emlékezni rá. Pontosan emiatt nem tudjuk, hogy hol a TV távkapcsolója vagy hogy hova dobtuk le a táskánkat, mikor hazaértünk.
3. Rövidzárlat
Más szóval „a nyelvem hegyén van” jelenség. Mindannyian találkoztunk már azzal a jelenséggel, amikor valami fogalmat vagy dolgot ki akarunk mondani, pontosan tudjuk is, hogy kiről vagy miről van szó, körbe tudnánk írni, de hiába keressük rá a helyes szót. Tudósok szerint a kor előrehaladtával gyakrabban fordul elő a rövidzárlat – az idősebbek ezért jegyzik meg nehezebben a neveket.
4. Téves attribúció
Téves attribúcióról akkor beszélünk, ha egy információt szinte teljesen pontosan elő tudunk hívni, de bizonyos részleteire mégis rosszul emlékszünk, legyen az időpont, helyszín vagy személy. Emiatt történik meg néha, hogy bűncselekmények szemtanúi teljesen ártatlan személyek leírását adják meg. Ugyancsak téves attribúció, amikor azt hisszük, hogy valami eredeti gondolatunk támadt, pedig valójában öntudatlanul egy korábban olvasott/hallott dolog jutott eszünkbe.
5. Szuggesztibilitás
Emlékezőképességünkre nagy hatással lehet a szuggesztió: olyan valós vagy valótlan információ egy megtörtént eseményről, ami utólagos ráhatás következtében beépül, részévé válik az eredeti emlékünknek (TV-ben láttuk, olvastuk, valaki mesélte). Például: egy rablás szemtanúja látja, hogy az elkövető szőke. Később a hírekben azt hallja, hogy a rabló egy barna hajú férfi, és ezután ő is úgy emlékszik, hogy barna hajú férfit látott. Bár még ma is csak keveset tudunk arról, hogy miként működik ez a folyamat, de az biztos, hogy nagy erővel bír. A szuggesztió képes elhitetni agyunkkal, hogy valódi, saját emlékről van szó.
6. Elfogultság
Még a legpontosabbnak tűnő emlék sem tökéletes másolata a valóságnak. Agyunk mindent a személyes szűrőnkön át rögzít – korábbi tapasztalatok, nézetek, előzetes ismereteink, sőt az aktuális hangulatunk is befolyásol minket. Utólag hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy előre láttunk bizonyos történéseket, vagy hajlamosak vagyunk olyan módon felidézni emlékeinket, hogy az kedvezőbb színben tüntessen fel minket.
7. Makacs emlékek
Általában attól félünk, hogy elfelejtünk dolgokat, az emlékek azonban makacsok is lehetnek és „beragadhatnak”. Általában ezek olyan traumatikus események, negatív érzelmek és félelmek, amiknek az emlékétől szeretnénk megszabadulni, de sehogy se sikerül. A depressziós és poszttraumás stressz betegségben szenvedő emberek különösen hajlamosak erre.
