Az amerikai Columbia Egyetem és a New York City College vizsgálata szerint ugyanannyi ember veszíti az életét évente egy alattomos kórtól, mint ahányan a dohányzástól. Vigyázz, mert Te is áldozat lehetsz!
Előre is elnézést a szenzáció-hajhász címért. De az igazságnak megfelel. Ezek tények. Azért írtam így, mert hajlamosak vagyunk elkendőzni dolgokat. Ha valaki megöl százhúszezer embert, azt üldözik – joggal – és történelem-könyvekben tanítják, hogy emlékezzünk rá és legközelebb akadályozzuk meg. Ez a titokzatos kór évente százhúszezer ember életét követeli az Egyesült Államokban, és hasonló méretekben gyilkol Európában is, mégsem üldözzük eléggé. Nem is vesszük komolyan. Hogy miért? Mert mi magunk is felelősek lehetünk érte. A kórt ugyanis, ami a kutatás szerint ennyi emberéletet követel, így hívják: TÚLSÚLY.
Ugye hogy most már nem is tűnik olyan rettenetesnek ez az ellenség? Pedig ugyanannyit öl, mintha egy despota diktátor lenne! Sajnos ilyenek vagyunk mi emberek: sokszor mérünk kettős mércével. Amit mások csinálnak, azt csípőből elítéljük, akkor feltűnően kemények tudunk lenni. Ha viszont mi magunk is részesei vagyunk valaminek, akkor mindjárt más a helyzet: akkor jönnek a kifogások, a külső körülményekre mutogatás, saját felelősségünk áthárítása másra. Tuti Fogyás Program című könyvemben egész fejezetet szentelek annak, hogy milyen sablonos önigazoló magyarázatok mögé bújnak azok, akik „nem tudnak lefogyni”. Mert igazából mindenki le tudna fogyni, csak a megoldás szinte minden esetben a minden ember számára legnehezebb úton vezet: a változáson. Amihez önuralom kell.
El is érkeztünk az emberi élet egyik legnagyobb dilemmájához: ahhoz hogy az életünk jobb legyen, meg kellene változnunk. Ezt szinte mindenki tudja. Többnyire azt is tudjuk: mit és hogyan kellene tennünk. Nem csak túlsúly, de a párkapcsolati, munkahelyi, és egyéb problémáink esetében is. Mégis: mintha sodort acél láncok rögzítenének bennünket a jelenlegi állapotunkhoz. Tudjuk, hogy változnunk kell, de mégis legjobban a változástól félünk, és az önuralom gyakorlásától. Micsoda paradoxon!
Én különösen meg tudom érteni a kutatás következtetését, mert dohányoztam is és túlsúlyos is voltam. Tudom, hogy milyen ebben a „megkötözött állapotban” lenni. És igen, én is gyártottam magyarázatokat. De tudod mit? Rájöttem, hogy a magyarázataimmal nem megyek semmire. A következményeket nekem kell hordoznom, akárkire és akármire is mutogatok. És én úgy döntöttem, sem a dohányos, sem a túlsúlyos százhúszezerrel sem akarok meghalni. Beláttam, hogy igen, problémám van,
melyből változnom kell. Enélkül a belátás nélkül semmi változás nem tud megtörténni.
Nagyon sok mindenről tudnék írni, hatalmas téma ez, az emberi élet legnagyobb témája a megváltozás. Egy dolgot azonban szeretnék Neked elmondani: ha túlsúllyal küzdesz, ne becsüld alá ezt a küzdelmet és főleg ne szégyelld magad érte! Nehéz lesz, az biztos! Sokat fogsz magadban csalódni, az is biztos. Könnyen lehet, hogy életed legnagyobb küzdelme lesz. De az is könnyen lehet, hogy ez után életed más dolgain már könnyebb lesz változtatni!
A Bibliában található a „pusztai megkísértés” néven ismert történet, mely során Jézusnak az emberi élet legkeményebb kísértéseit kellett kiállnia. Ebben a három kísértésben benne volt minden, amivel mi emberek szembe találhatjuk magunkat az életben. És mi volt az első és legkeményebb kísértés? Mi volt az, ami a Biblia szerint a leggyengébb pontunk mindannyiunknak? Hogy az étvágyat fontosabb dolgok elé helyezzük.1 Ha nem tudunk az értelmünkkel rangsorolni a dolgok között, és a vágyai kicsapongásának engedelmeskedünk függetlenül a fontosságuktól és a következményektől, akkor az állatoknál is alacsonyabb rendűbb életet élünk. És nem mellékesen: boldogtalan emberek leszünk. Aki viszont uralkodni tud az étvágyán, aki nem azért él, hogy egyen, hanem azért eszik, hogy éljen, az irányítást tudsz szerezni az élete felett, és nem lesz többé a körülmények és a kívánságainak játékszere. Mert nem az étvággyal, a vágyakkal és kívánságokkal van a baj, hanem ha nem tartjuk őket az uralmunk alatt és engedjük, hogy fontosabb dolgok elé furakodjanak!
A túlsúlyon túl mindenkit egy egészen más, egy bátrabb, boldogabb és egészségesebb élet vár!
Az önuralom a boldogság népszerűtlen, ugyanakkor biztos összetevője.
Benkovics Péter
1Akit érdekel a bibliai történet lényege: Jézus 40 napig nem evett semmit, tehát bizonyára nagyon éhes volt. Ekkor Sátán azzal kísértette meg, hogy isteni hatalmát felhasználva változtassa a köveket kenyérré, hogy ezáltal csillapítsa éhségét. A csavar az volt Sátán felvetésében, hogy arra akarta késztetni Jézust: helyezze az étvágyát fontosabb dolgok elé. Jézus számára a fontosabb dolog az volt, hogy ne használja isteni hatalmát önnön megsegítésére, hiszen akkor nem kérhetné az emberektől, hogy kövessék az ő életének mintáját, hiszen nekünk nincs hatalmunk kenyérré változtatni a köveket. Jézus számára fontosabb volt, hogy az emberek számára követhető példa lehessen, mint hogy egy jót egyen, ezért győzött. Nekünk nem kell 40 napi éhezésnek kitenni magunkat, viszont naponta szembesülhetünk azzal a kísértéssel, hogy az étvágyunknak kedvezzünk az egészségünk rovására (ami fontosabb dolog kell, hogy legyen számunkra). Rajtunk áll, hogy engedünk-e neki, vagy uralkodunk az étvágyunkon és a fontosabb dolgok mellett tesszük le a voksunkat.
