Nem hiszem, hogy létezne olyan ember, aki ne hallotta volna már valahonnan, hogy a futástól tönkremennek a csontok és az ízületek. Lehetett az egy közeli barát, családtag, hivatásos edző, vagy csak egy önjelölt edzőtermi „szakértő”, valakitől biztosan megkaptad már egyszer a tanácsot: ha fontos számodra a térdeid egészsége, kerüld a futást! Az elmúlt évtizedek kutatásai mégsem tudták bizonyítani, hogy ebben az ősi fitnesz mítoszban bármi igazság is lenne. Sőt, legtöbbjük éppen az ellenkezőjét bizonyította!
Az Amerikai Sporttudományi Kollégium hivatalos szakfolyóiratában nemrégiben publikált tanulmány szerint, melyben a futás és a sétálás ízületekre gyakorolt hatását vizsgálták, a futás nem növeli meg az ízületi gyulladás és egyéb ízületi betegségek kockázatát, még maratonfutók esetében sem. És most jön az igazán érdekes rész! A futók körében fele annyi volt az ízületi megbetegedések száma, mint azoknál, akik sétáltak. Akinek esetleg kétségei lennének az eredmények megbízhatósága kapcsán, talán meggyőzi az a tény, hogy ez volt a valaha készített eddigi legnagyobb ilyen jellegű kutatás: közel 75 ezer alanyt ölelt fel.
A futás megerősíti a térdporcot, növeli a csontsűrűséget, és erősebbé, ellenállóbbá teszi a térd körüli izmokat, ezzel is csökkentve az ízületekre eső terhelést. Nyilvánvalóan nincs olyan mozgásforma, ami ne hordozna mégis magában potenciális veszélyeket, legyen az sérülés vagy valamilyen krónikus betegség kialakulása.
Az úgynevezett futótérd gyakori betegség, amit szerkezeti eltérés (pl. a térdkalács túl magasan vagy alacsonyan helyezkedik el az ízületben, gyenge a combizom, stb.), de túl agresszív edzésterv is okozhat. Majdnem minden futással kapcsolatos sérülést az izomegyensúly felbomlása okoz, ezért a sérülések elkerülésére a legjobb megoldás a futás mellett kiegészítésként valamilyen erősítő edzést is végezni. Fontos a combhajlító és a csípő izmok erősebbé tétele, mivel ezek gyengesége okozza a balesetek legnagyobb részét.
Ha korábban nem mozogtál rendszeresen, és el szeretnél kezdeni futni, először mindenképpen csak sétával kezdd. A sétálás a leghatékonyabb és legbiztonságosabb módja a későbbi futásra történő felkészülésnek. A séta során a karok és a lábak lényegében ugyanazt a mozdulatot teszik meg, mint futás során, de a csontok és ízületek sokkal kisebb megterhelésnek vannak kitéve. Ez kifejezetten akkor fontos, amikor valaki túlsúllyal küzd; már egy egyenletes felületen történő gyaloglás is testsúlyunk másfélszeresének megfelelő erővel hat a csípő- és térdízületekre. Ha nincs nagy súlyfelesleged és legalább 2-3 hetet sétáltál már, készen állsz a futásra. Ne feledd: lassú víz partot mos. Fokozatosan növeld a megtett távot a séta, majd a futás során is. Tűzz ki célokat, mint 1, 3, majd 5 km, és ne félj gyaloglást is beiktatni, ha egy adott távot még nem sikerül folyamatos futással teljesíteni.
