Most, hogy a fák rügyezni kezdtek, a madarak csiripelnek és a nap is egyre többet süt, érdemes kidugni az orrunkat a friss levegőre. Igen, valóban hosszú volt a tél, de sokak nagy örömére nem havazott annyit, mint egy téltől várnánk, a hőmérő is csak ritkán mutatott kemény mínuszokat. Az élet apró örömei közé tartozik, hogy ilyenkor márciusban már nem úgy kell kimennünk az utcára, hogy sapka, sál, kesztyű nélkül megfagyunk.
Nekem ilyentájt általában az az első örömteli pillanat, mikor elővehetem a napszemüvegem. Ez azt jelenti, hogy a kabátot már nem kell nyakig becipzárazni, kesztyű sem lapul a táskában és úgy indulok haza a munkából, hogy még világos van.
Egy probléma van manapság a tavasz eljövetelével: hogy mindenki csak bentről szemléli. Sorban jelennek meg a közösségi oldalunkon ismerőseink képei ablakban virágzó növényről, vagy megosztott híreik arról, hogy melegebb van, mint egy átlagos márciusban. De mindezt odabent, egy számítógép monitorja előtt tesszük. Miért nem tápászkodunk fel és megyünk ki mi magunk is az erőt adó, friss levegőre? Ártott az valakinek is valaha, hogy felemelte a hátsó felét és sétált a szabadban félórát?
Mikor kutyám volt, egyszerűen nem tudtam értékelni, hogy gyalogolhatok a szabadban. Mióta viszont sajnos nincs, kifejezetten hiányzik az a nagyjából plusz egy óra a szabadban. Ez nem csak a megszokás miatt lehet, hiszen gondoljunk csak arra a rengeteg D-vitaminra, amit észrevétlenül kapunk attól a fél órás gyaloglástól a napsütésben. A szervezetünk bizony észreveszi, hogy tél van és többet vagyunk a négy fal között. Bőrünk sápadt lesz, levertebbek vagyunk és persze a D-vitamin hiány is komoly probléma lehet.
De a jó hírem továbbra is az, hogy most már itt a tavasz. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy valakivel karöltve – legyen az barát vagy családtag – legalább próbálja ki, hogy milyen együtt gyalogló edzést végezni, vagy csak egy nagy sétát tenni. Azon felül, hogy mély beszélgetéseknek adhat színteret, a keringésünk is felfrissül. Sokkal gyorsabban tudunk majd gondolkozni, arról nem is beszélve, hogy a lakásban töltött hónapok alatt felhalmozódott méreganyagokat kiizzadhatjuk egy intenzívebb gyaloglás alkalmával. De a legfőbb motiváció az legyen, hogy sétálni, gyalogolni nem csak egészséges, de jó érzéssel tölti el az embert. Persze klisének hangzik, de mivel igaz, egyszerűen nem tudom kihagyni, hogy a mai rohanó világunkban meg kell állni néha egy pillanatra és rácsodálkozni a természetre gyaloglás közben is. Hogy a lenyugvó nap milyen színekre festi az égbolt alját, hogy a szomszéd kutyája milyen kedvesen tud kuncsorogni egy simogatásért, hogy a madarak vidáman csicseregnek és a flóra életre kel.
